tag:blogger.com,1999:blog-57481906463956621032024-03-19T09:20:23.515+01:00LÁSZLÓ MELINDAképzőművész - tanár - művészeti íróUnknownnoreply@blogger.comBlogger50125tag:blogger.com,1999:blog-5748190646395662103.post-53956879605899982172023-12-12T22:00:00.017+01:002023-12-13T23:24:45.704+01:00Az emberi minőség által<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 12pt; text-align: justify; vertical-align: baseline;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="color: #444444;">László Melinda</span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 12pt; text-align: justify; vertical-align: baseline;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="color: #444444;">Gaál József: Homo Inhumanus, Szolnoki Galéria, 2023.
szeptember – október 8.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 12pt; text-align: justify; vertical-align: baseline;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><o:p><span style="color: #444444;"> </span></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 12pt; text-align: justify; vertical-align: baseline;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="color: #444444;">Lélek nélkül nem megy. Ezt a címet adtam Gaál József
egy korábbi kiállításáról<b>[1]</b> született írásomnak.<b>[2]</b> Ez
a gondolat ma is érvényes, s átkötésül szolgálhat a mostani tárlathoz, amely
a <i>Homo Inhumanus</i> címet viseli. Mi történik a „lelketlenség”
által? Mitől ember az ember? A problematika esszenciáját Gaál a következőképpen
fogalmazta meg a kiállítás kísérőszövegében: „Megkerülhetetlen, központi magja
létünknek a <i>humanitas</i> etikai kerete, jelentése: emberséges –
az együttérzés, jóindulat és segítőkészség a másik irányába. A humanizmus
ideológiai-filozófiai fundamentuma kultúránknak, elvárás, hogy minden hiteles
vallás magja legyen, de a mindennapi létünkben is elvárt, íratlan törvényként
működő egyetemes emberi tulajdonság.”<a name="_ftn1"></a><b> </b><o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 12pt; text-align: justify; vertical-align: baseline;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="color: #444444;">A régebbi és új munkákat is szerepeltető, aktuális
tárlat közvetlen előzménye a <i>Homo Homicida</i> című kiállítás
volt, vagyis az „embergyilkos ember”, amelyben az „ember embernek farkasa”
közmondás jut érvényre.<b>[3]</b> A kiállításmegnyitón megvalósuló BUBBLE
BABEL (Dóra Attila–Gaál József-duó) zenei performansz kiváló felütés volt a
tárlathoz. A „bábeli zűrzavar” és az illanó, önmagába zárt „univerzum” mint
egyszer csak elpukkanó buborék gondolattársítása önmagáért beszél. Egyfajta
ráhangolódásként, a kiállítás gondolatiságát „megtámogatva”, azt aláhúzva és
sarkaiból kiforgatva tette még komplexebbé a jelenséget. A Gaál-szöveg kapcsán
elgondolkodhatunk a burleszk képzettársításán is: képtelen helyzetek,
helyzetkomikum, kiélezett torzítások, amelyekben a „hősök” esetlenek. Groteszk
és ironikus, már-már paródiába hajló helyzetjelentés, mely révén minden
beszédes fénytörésbe kerül. A maga módján mégis ez a leghitelesebb tükörkép.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 12pt; text-align: justify; vertical-align: baseline;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="color: #444444;">Gaál műveiben már egészen korán megfogalmazódott az
esendőség és a „belső és külső keretek” közti összefüggés mozzanata. A színpad,
a bohócság jelentésrétegei, az álarc sanda, elfedő mozzanata, a magunkra öltött
vagy kényszerített szerepeket jelölő – eredendően a görög színházi maszkot
jelölő – <i>persona</i> vagy éppen a Janus-arc kettőssége, polaritása
vagy például a megnyúzott Marsyas-alak által kifejezett többlettartalom
mind-mind lényeges sarokkövei Gaál összetett, sokrétű művészi filozófiájának.
Egészen a 80-as években készített <i>Prothesis</i>-sorozathoz nyúlhatunk
vissza, amikor a mellé- és fölérendelődés, valamint a többnézőpontúság
formaképzése által konstruált kollázselvet követve hozott létre régi, félkész
vagy akár rontott munkákból valami újat. Tehát a régi „tartalmakkal” dolgozva
teremtette meg a gondolati, képi és fizikai átjárhatóságot, ami egyfajta
katarzis lehetőségét hordozta.</span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 12pt; text-align: justify; vertical-align: baseline;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="color: #444444;">Gaál protézismetaforája – amiről a művész bővebben írt
a <i>Metaarchaizmus </i>című tanulmányában, mely a Műcsarnok 2018-ban
megrendezett nagyszabású, <i>Vezeklések kora </i>című kiállításának
katalógusában jelent meg – a hiányok és pótlékok jelenségét közelítette meg.
Ezek a szervesülni nem tudó rétegek jelennek meg a munkákon a szabad asszociációs
gondolattársítás magját elhintve.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 12pt; text-align: justify; vertical-align: baseline;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="color: #444444;">Gaál műveiben áttételesen a mai konfliktusok is benne
rejlenek, esetében azonban a pillanatnyi viszonyok rögzítésénél mindig jóval
többről van szó. Az emberi léttel való foglalkozás teszi monomániás alkotóvá,
ami ugyanakkor számos módon ölt formát, ám a kifejezési forma mindig a
mondanivalónak alárendelt eszköz. Az érzékeny szív és a pallérozott elme
„olvashat” benne, meg- és átérezhet általa.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 12pt; text-align: justify; vertical-align: baseline;"><span style="color: #444444;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">A lószerszámok Gaál József művészetének régi
tartozékai. A fa magra erősített, halmozott, rétegzett bőrcsíkok az alaknak
egyfajta „életre keltését” vetik fel, a gúzsjelleg miatt azonban teljesen más
olvasatokat vet fel. A hámok, zablák, kötőfékek az ember küzdelmére, az
élethelyzetek szorítására, a különböző lelki gátakra egyaránt utalnak. A
marionettbábuként való egzisztálásban a tehetetlenség a közös pont. Elmosódnak
a határok, összecsúsznak a felismerhetőség feltételei, elhalványulnak az
állatot, embert és gépet elválasztó megkülönböztetések. A külső és belső
rombolás eredményeképpen torzók és maradványok keletkeznek, s éppen ezért is
állíthatjuk, hogy Gaál esetében nemcsak a figurák belsejében zajlik a
„történés”, hanem hangsúlyos az is, ami kavargó tartalmon kívül esik, kívül
reked, vagy éppen hogy nélkülöznie kell.</span><span style="font-size: 12pt; text-align: right;"> </span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 12pt; text-align: justify; vertical-align: baseline;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="color: #444444;">Az „embertelen ember” ideájával fémjelzett kiállítás
új művei a 2013-ban készült, fekete alapon vörös <i>Rubedo</i>-sorozathoz
is erősen kapcsolódnak, folytatásai azoknak a nagy méretű vásznaknak, amelyeken
a vörös szín szimbolikája a tűz és a vér megidéződése által válik igazán
sűrűvé. Az izzó parazsat és a tűz lángnyelveit idéző művek egyszerre keltenek
melengető, éltető és mindent felemésztő hatást, ahogyan a vér mint életenergia
a vágy, a szenvedély, a szerelem, de egyben a gyötrelem, az áldozat és a
mártíromság s legvégül a kiomló vér gondolatiságát is magában hordozza.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 12pt; text-align: justify; vertical-align: baseline;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="color: #444444;">A kiállítás rendezésében a koncepció és az egykori
zsinagóga épületében működő Szolnoki Galéria térbeli adottságai összehangolásra
kerültek, így alakítva ki a képanyag ívét, a párbeszédet. Az alsó szinten a
Rorschach-ábraként kibomló, egymástól elforduló, egymással ellentétes irányba
néző figurák háta szinte összeér, mintha a szétszakadás hártyájának utolsó szövet-
és idegrostjai nem váltak volna még el. Máshol mintha egy arc lenyomata sejlene
fel a torinói leplet idézve. A triptichonszerű kvázioltárképek valójában a
megváltás kudarcát tematizálják, az emeleten pedig már nincs interakció az
alakok közt. A kiállítótérben egy arcokat felsorakoztató fal és Krisztus-alakot
idéző figurák láthatók. Súlyos teher azonban, ha nem engedjük begyógyulni a
sebeket, s azokat újból feltépjük, hibát követünk el. Megértés, empátia és
elfogadás nélkül nincs emberség.<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 12pt; text-align: justify; vertical-align: baseline;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="color: #444444;">---</span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 12pt; vertical-align: baseline;"></p><div style="text-align: justify;"><b style="color: #444444;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 24px;">[1]</span></b><span style="color: #444444; font-size: 12pt; line-height: 24px;"> <i>Maschere Hysteria</i>, 2019, Kápolna Galéria, Kecskemét.</span></div><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><div style="text-align: justify;"><b style="color: #444444; font-size: 12pt;">[2]</b><span style="color: #444444; font-size: 12pt;"> László Melinda: Lélek nélkül nem megy, Hisztérikus test, a hisztéria teste, avagy hisztéria a test körül, vagy amit akartok – maskarák keringője, </span><i style="color: #444444; font-size: 12pt;">Forrás, </i><span style="color: #444444; font-size: 12pt;">51. évf. 10. sz., 2019. október </span><a href="https://epa.oszk.hu/02900/02931/00235/pdf/EPA02931_forras_2019_10_097-104.pdf" style="font-size: 12pt;"><span style="text-decoration-line: none;">https://epa.oszk.hu/02900/02931/00235/pdf/EPA02931_forras_2019_10_097-104.pdf</span></a></div><span style="color: #444444;"><div style="text-align: justify;"><b style="font-size: 12pt;">[3]</b><span style="font-size: 12pt;"> </span><i style="font-size: 12pt;">Homo Homicida,</i><span style="font-size: 12pt;"> 2022, Godot Galéria, Budapest.</span></div></span></span><p></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 12pt; text-align: justify; vertical-align: baseline;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 150%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 24px;"><span style="color: #444444;"><br /></span></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 12pt; text-align: justify; vertical-align: baseline;"><span style="color: #444444;">/ Új Művészet Online, 2023.12.12. /</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 12pt; text-align: center; vertical-align: baseline;"><span style="color: #444444;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #444444;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #444444;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwaKYEixpOFNhLdqeY468jsiU8qEv9xL5Llrxqxv0zeq2cUx1CnYsQFNhIeHXqbh8Wz2vjDXCo3ZkkhBsGkga0CcbNS3smv7wXDdIWCaR_QpMZrattCC8SCkl0zdDRTR3EqvbXxe6PCuTu_plkhAEmQWTavWlAg5QstB7fHp2opL1QcAijpThFe5-yQ_Q/s2480/370507486_6325615860883007_1582702902088993806_n.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1169" data-original-width="2480" height="189" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwaKYEixpOFNhLdqeY468jsiU8qEv9xL5Llrxqxv0zeq2cUx1CnYsQFNhIeHXqbh8Wz2vjDXCo3ZkkhBsGkga0CcbNS3smv7wXDdIWCaR_QpMZrattCC8SCkl0zdDRTR3EqvbXxe6PCuTu_plkhAEmQWTavWlAg5QstB7fHp2opL1QcAijpThFe5-yQ_Q/w400-h189/370507486_6325615860883007_1582702902088993806_n.jpg" width="400" /></a></div><p></p>Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5748190646395662103.post-71548599086133014292005-12-03T22:46:00.018+01:002023-06-13T14:52:13.015+02:00 Memento mori szövedék<p></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="background: white; color: #444444; font-family: arial;">Olajos György:
Hybris, </span><span style="background-color: white; color: #444444; font-family: arial;">Museum Hotel Budapest, 2019. XII. 2 – 2020. I. 5.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #444444; font-family: arial;">László Melinda</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br /></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="color: #444444; font-family: arial;"><span style="background: white; line-height: 150%;">Olajos György </span><i><span style="line-height: 150%;">Hybris</span></i><span style="background: white; line-height: 150%;"> című kiállítása rendkívül érdekes eszmefuttatásoknak enged teret. A
görög fogalom a gőg, az elbizakodottság személyiségvonását jelöli, és egy
mindenfajta korlátot áthágó túlzásra mutat rá. A művek vizuális és gondolati
felfejtésének szempontjából mégis a legtalálóbb kifejezés az önteltség. Egy
mindent magában foglaló telítődés, ahol valamiféle </span><i><span style="line-height: 150%;"> horror
vacui</span></i><span style="background: white; line-height: 150%;"> („félelem az ürességtől”) tanúi lehetünk.</span><span style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; vertical-align: baseline;"><span style="line-height: 150%;"><span style="color: #444444; font-family: arial;">A
kontúrábrák elsőre vonalasnak tetszők, de a negatív formák által érdekes
asszociációs lehetőségeket hordoznak. Ily módon a művek formai és tartalmi
rétegzettsége egyidejűleg képezi vizsgálat tárgyát, amelyben prehisztorikus
ábrák, gyermekrajzok karcolatai és az automatikus írás idéződik fel, így
mozgatva meg az ösztönös tartalmakat, miközben akár egyfajta áramkörrajz
képzeteként is tovább asszociálhatunk. A létrejövő képződmény organikus fonódás
helyett egy dekoratív, stilizált és emblematikus, egy sajátos, fogazott
folyondár; egymáshoz kötő, láncoló, ugyanakkor éles szúró és vágó végződésekkel
egzisztáló rajzolat. A vonalháló-labirintusban, mintegy az élet vargabetűiben
tévelygő ember tékozló fiúként a megbánás, a szeretet és a megbocsátás
képességét idézi fel, s ez az önkritika képezi a <i>hybris</i> ellentettjét,
egyben ellenszerét. E nélkül nincs „új élet”. Nem szabad megfeledkeznünk arról
sem, hogy a labirintus és az útvesztő távolról sem szinoním fogalmak, nem
ugyanazt jelentik.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; vertical-align: baseline;"><span style="line-height: 150%;"><span style="color: #444444; font-family: arial;">Mélyre kell
ereszkedni, valamiféle pokoljárás során ahhoz, hogy önmagunk vizsgálatával,
feltérképezésével és legyőzésével megleljük a kiutat, a megtisztulás és
felszabadulás Ariadne-fonala által „visszajutva” a fényre – ezzel átkerülve egy
más minőségbe. A látszatvilág újabb és újabb fátylai viszont folytonosan
gátolják a megismerést, mint a Platon barlanghasonlatában megjelenő
„árnyképek”. A tudás, a valóság kérdésével szembesülő és az igazságot kereső
ember valójában önmagát térképezi fel, a másikban is csak ösztönösen saját
magát keresi. Ily módon a kozmikus távlatokat is magára vetíti, vagy önnön maga
rendszerét felelteti meg a nagyobb összefüggéseknek. Az archetipikus ősképeken
átívelve az „ülepítő mester” tudása az <i>út</i> maga, a folyamat, a
keleti filozófiában megfogalmazódó örök körforgás, a szüntelen változás időtlen
állandósága.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; vertical-align: baseline;"><span style="line-height: 150%;"><span style="color: #444444; font-family: arial;">Mindebben
személyiségtípusok, lélektani jegyek konzerválódnak. A művek olvashatók mint a
személyiség komplexitása, valamint a létezés kapcsán felmerülő, valamiféle
belső és külső univerzumok különös kapcsolata: érintkezése vagy elhatárolódása,
megszakadása, összecsúszása és rétegződése. A most kiállított alkotások
esetében a hasonló vonulatot képező, korábbi mezőhálózatok s azok idézőjeles
történetisége helyett az emblematikusabb lényalakzatok uralják a homogén
képteret, a történéseket belső színtérre sűrítve – persze mindez nem nélkülözi
a „külvilág” hatásait.</span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; vertical-align: baseline;"><span style="line-height: 150%;"><span style="color: #444444; font-family: arial;">A művész
által létrehozott komplex lényalakzatok egymáshoz kapcsolódása, amely
fragmentálódás és összeillesztés, ismétlődés vagy többszöröződés, analizáló és
variációs attitűd egyszerre, ahol a részletek szinte rituális szétterjedésének,
áradásának összetettsége különleges egység. Földbe rótt égi, kozmikus jeleknek
tetsző ábrák, melyek csak nagy távlatokból állnak össze, s mutatják meg valódi
mivoltukat, mert közelről töredékesek, s ily módon csupán bizonyos értelmezési
tartományt képesek átfogni.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; vertical-align: baseline;"><span style="line-height: 150%;"><span style="color: #444444; font-family: arial;">Az
alkotásokban kiemelt a gerinc, a bordakosár megidézése, a szem és a száj
(szinte tépőfogakkal olykor), a karok, amelyek mint láncszemek rajzolódnak ki
erős megtartóképességet mutatva, ugyanakkor a kötöttségek jeleként, s nem
ritkán kampó- vagy karomvégződéssel. Csakúgy jelentős hagsúllyal bírnak a nemi
jegyek, a fallikus férfi vagy a rombusz mintázatú női princípium. S a netán
szarvra, agancsra és lótuszvirágra emlékeztető részletek okán egyfajta
stilizált agancskoronás sámánkép valamiféle életfává terebélyesedve indít
utazást a „belső tájak” felé. Ezek a labirintusfolyondárok, hálózatok olykor
még térben is áthatják, átjárják egymást, alá- és fölérendelődnek a többnyire
szimmetrikus komponálásban, amelyben a kiemelt gyújtópontokat, rendező elvű
váztengelyeket találni, s mint szférák közötti világtengely-életfa motívum
képezik az alakok felépülését.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; vertical-align: baseline;"><span style="line-height: 150%;"><span style="color: #444444; font-family: arial;">A finom,
lírai alkotásokat most egyre dekoratívabb művek váltják fel. Noha a műveit
visszafogott kolorit jellemzi, a szín egyre fontosabbá válik az alkotó számára,
mert a számos árnyalat, valamint két szín „viszonya” – átvitt értelemben is –
többlettartalommal bír. Olajos minduntalan az emberrel és a természettel
foglalkozik, érte aggódik, alkotásaiban egyén és univerzum fonódik össze, s
művei által a létről, a létezésről kapunk elmélkedni, „megérezni” valót. A <i>hybris</i> önteltségének
formai esztétikája mégiscsak elsősorban gondolatiságában jelentős, megrázó,
amennyiben az emberben, az énben sűrűsödő tartalmak megközelítése és
megfogalmazása az alkotó célja. Az élet szőttesének szálait érinti. S ahogyan
Hamvas Béla írja: „Az élet folyói a Lét óceánjába folynak.”</span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; vertical-align: baseline;"><span style="line-height: 150%;"><span style="color: #444444; font-family: arial;">/ Új
Művészet Online, 2019.12.28. /</span></span></p><p></p>Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5748190646395662103.post-78236233222940566772005-12-02T22:00:00.014+01:002023-06-13T15:00:51.595+02:00Lélek nélkül nem megy<div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;"><div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="color: #444444;">Gaál József: Maschere Hysteria, Kápolna Galéria, Kecskemét, 2019. X. 15 - 30.</span></div></div><div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;"><span style="color: #444444;"><br /></span></div><div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;"><span style="color: #444444;">László Melinda</span><br /><br /></div><div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;"><br /></div><div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;"><div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><i><span face=""arial" , "sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px;">Hisztérikus test, a hisztéria teste, avagy hisztéria a test körül, vagy amit akartok – maskarák keringője</span></i></div><div><br /></div></div></div>
<div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""arial" , "sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px;">Gaál József <i>Corpus Hystericum</i> képanyaga papíralapú, kollázstechnikát alkalmazó, akril- és olajfestékkel létrehozott művek sorozata, izgalmas keresztmetszetet ad <span style="background: white;">összetett és sokrétű művészetéből, amelyben újból és újból visszatér egy-egy gondolathoz, hogy új nézőpont által árnyalja a jelentéskört, újabb összefüggést láttatva, vagy más hangsúllyal tárva elénk annak valódi mivoltát. A <i>Maschere Hysteria</i> című kiállítása egyszerre folytatása és összegzése plasztikai és festészeti munkáinak, mert az utolsó évtized alkotásaiban a fragmentáltság kapott nagyobb szerepet.</span></span><span face=""arial" , sans-serif" style="line-height: 24px;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""arial" , "sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px;">Az olasz <i>maschera</i> szó a maszkot, a maskarát jelöli – ezt rögtön összekapcsoljuk a velencei karnevállal. A tomboló forgatag maga a feje tetejére állt, állított világ. Nem ritka az sem, hogy az alkotások el- vagy megfordításával keletkező új nézőpontok, tengelyek és „horizontok” egyszer csak szembeötlenek. A mű tényleges fizikai és gondolati valójának kettőse „zárójelek” vagy „idézőjelek” mentén izgalmas és tanulságos keringőre hív. A ránk aggatott vagy önként magunkra vett gúnya, a maskara halmai és súlya alatt szinte elveszlődik maga az ember. Még azt a kérdést is feltehetjük, egyáltalán van-e ott legbelül valaki? Talán eggyé lett a maskarájával, és felszámolódott. Mi van a mély rejtekében? Valójában semmi? Vagy éppen ez az elfedő rejtőzködés óvja legmélyebb valóját, legbenső valóságát, s jelenti az életben maradást?</span><span face=""arial" , sans-serif" style="line-height: 24px;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""arial" , "sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px;">Mindig is a szubjektum mélységei, a belső tendenciák, a titokzatos lényegi iránti érzékenység jellemezte, vezette Gaált, és ezek az embert emberré tevő (az ember-állat, állat-ember és ember-gép, gép-ember relációk is erről vallanak) tartalmak foglalkoztatták akár a mitikus, archetipikus eredendő és közösségi közegébe ágyazva, akár fokozatosan a személyes felé fordulva, a szubjektumot egyre mohóbban vallató törekvésben jeleníti meg az <i>Ember</i>t. A Gaál József művészetét taglaló szövegekben Szeifert Judit a <i>radikális archaizmus</i> és a <i>groteszk realizmus </i>(’grotreál’) kifejezéseket használja Gaál művészetével kapcsolatban. Művészeti világképét maga az alkotó is <i>metaarchaizmus</i>nak nevezi. Tanulmányában (megjelent 2018-ban, a <i>Vezeklések kora</i> című Műcsarnokban rendezett nagyszabású, egyéni kiállításához kapcsolódó katalógusban) – amely az évek során felgyülemlő, önfeltáró, és egyben saját utat meghatározó, úgynevezett „cédulanapló” feljegyzésekből állt össze – alkotáslélektani és művészetfilozófiai elmélkedését összegezve, az összefüggéseket felvázolva fejti ki gondolatait az ember- és világkép változásával, a régi-új kapcsolatával, a modern kor civilizációs és társadalmi problematikájával, a töredékesség és folytathatóság kérdésével, a megfelelést mutató egyéni és globális válságokkal, törésekkel kapcsolatban. Tanulmányába van foglalva az általa használt <i>kollázselv</i>, <i>protézismetafora</i>, ami mostani, kecskeméti kiállításának is origója.</span><span face=""arial" , sans-serif" style="line-height: 24px;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""arial" , "sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px;">A ’80-as években készített <i>Prothesis</i> címmel ellátott kollázssorozathoz számos későbbi mű kapcsolható, és jelen esetben maga a kollázstechnika is visszaköszön, hiszen korábbi félkész vagy rontott munkákból hozta létre legújabb sorozatát. Tehát régi tartalmakkal is „komponál”, í<span style="background: white;">gy felsejlik a maszk, az álarc, a persona, a Janus-fej kétarcúságának fogalma általi gondolattársítás, vagy a megnyúzott Marsyas-alakban kifejeződő többlettartalom. </span>A maszk és álarc mögötti jelentéstartalom között alapvető különbség van. Míg a maszk a determináltság kifejezője, és esetében a belső világ kitüremkedése átlényegítő, addig az álarc a felszín, s a megtévesztés eszköze. A <i>persona</i> a görög színházban a szereplők maszkját jelentette, majd Jung azokra a szerepekre vonatkoztatja, amikbe belekényszerülünk, amiket felveszünk, s cserélgetjük azokat.</span><span face=""arial" , sans-serif" style="line-height: 24px;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""arial" , "sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px;">A kiegészítő, felülíró több nézőpontúságot eszközül hívó kollázselv centrum nélküli, mellé- és fölérendelődés formaképzésében felidéződik ugyan az, amint Gaál a világot leíró <i>rész-egész</i> organikusan, mindent átjáró egymásba fonódását Indra szövedékének költőiséggel megfogalmazott áttételéhez hasonlítja. Ami „<i>maga az univerzum, egymást tükröző, egymásból táplálkozó képződmények, képzetek folyamával</i>” – írja <i>Metaarchaizmus</i> című tanulmányában. Azonban az általa használt protézismetafora <i>hiány</i>pótlásai az összeeszkábált, de igazán szervesülni nem tudó, organikussá sosem váló rétegek – az orvoslástól egészen a „tökéletes” kiborgokig terjedő gondolattársítást megengedő – fizikai pótlások mintájára beépülő lelki pótlékok, mint a kapcsolatteremtésre képtelen idegen test produktumai jelennek meg.<span style="background: white;"> Az evolúció nem lineáris fejlődéstörténet, és olykor az az érzésünk támad, hogy az ember gyorsan felejt, vagy eleve semmit sem tanult. Nézőpontok – amelyek csakis saját rendszerükben érvényesek – vetélkedésében egyik szélsőségből kiábrándulva a másikba fordul át, és a másikat megtagadva, elzárkózásába dermedve nem tudja, igazából nem is akarja meghallani, megérteni; eközben az alapokat jelentő közelítés egymás felé, a <i>lényegi</i> sikkad el, valami <i>közös</i>ségi.</span></span><span face=""arial" , sans-serif" style="line-height: 24px;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""arial" , "sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px;">Gaál József műveiben a lélek visszaszerzésére való törekvésének tettében van az archaizálás, abban, hogy produktumai „<i>nem egy eszme vagy művészeti ideológia bűvkörében, hanem korokat átívelő állandóságban</i>” akarnak létezni, ahogy <i>Metaarchaizmus</i> tanulmányában fogalmaz. Képi absztrakciója a legemberibb, legpuritánabb, legőszintébb és legköltőibb vallomás – életről, tapasztalásról, az emberről és saját világfelfogásáról. Az érző és érzéki festészet személyes és szimbolikus erejű, őszinte és expresszív művészi kifejezésmódjának felfokozott, végletekig feszített, túlzó, de kiemelő igazságában értendő a realizmus, amellyel az esendő, gyarló, vívódó, szorongó, félelmeivel küszködő, szerető, önfeláldozó, odaadó, féltő, „elégő” és „megégető” <i>Ember</i>t tárja elénk.</span><span face=""arial" , sans-serif" style="line-height: 24px;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""arial" , "sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px;">Gaál József művészetének figuralitása mindig a zsigeri, feszítő és előrehajtó, a motivációt jelentő késztetés impulzusa, a mondanivaló által diktált kifejezésmódban tárja elénk képeit, azt mindaddig alakítva, amíg a leghívebb és katartikus kifejezése létre nem jön, így a forma és tartalom együtthatásában sosem tapasztalható törés vagy öncélúság, ezért a stiláris jegyek, az erőteljesebb absztrakció vagy torzítás – legyen az líraibb vagy keményebb megfogalmazásban interpretálva – minden esetben üzenetértékű. Az embert fókuszba állító monomániájának, ha tetszik, a lényege nem merül ki a kereső attitűdben, nem csak valamiféle önvizsgálat, megértés vagy feloldozás utáni vágy. A művész alkotások általi megrázó erejű szembesítő törekvését az aggodalom vezeti, amellyel a világra tekint. <span style="background: white;">Szorongató létkérdések, determináltság, egyéni és civilizációs válságok és tragédiák, az ember- és világkép törései testesülnek meg a művekben, és a</span> lélek sebzettsége, gyötrődése, kilátástalansága és tehetetlensége, a belső identitás- és szerepkonfliktusok törést okozó, szétziláló ellentmondásossága a test kiemelő torzításában fejeződnek ki. A gondolatmenetet követve a művészi kifejezés expresszivitása a látványelvűséggel szemben megfogalmazódó normalitástól, megszokottól, elfogadottól és elvárttól való eltérésében szimbolikus erejű.<span style="background: white;"> </span>A valódi mű metafizikai töltettel bír, ezért csakis emocionális fogékonyság által közelíthetjük meg a <i>lényeget</i>, kisugárzása a megformálásból fakad, az diktálja a formát, így a jelentés valójában maga a forma. Gaál a műben rejlő igazi értéket, a valódi tudást az egyediben, a kiáradásban, a torzítás túlzó, de kiemelő igazságában véli felfedezni, mert a külsőt pusztán leképző mimézis szenvtelenül üres esztétizálása sematikus semmitmondás.</span><span face=""arial" , sans-serif" style="line-height: 24px;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""arial" , "sans-serif"" style="background: white; color: #444444; line-height: 24px;">Felvetődik a <i>szép</i> mibenlétének kérdése, így felidézve Gaál 2007-ben készített <i>Bello brutto</i> című sorozatát, amely által bőrfejeivel a „csúf” esztétikumában meglelt igazságra mutat rá, ezzel egyidejűleg megidézve az <i>art brut</i>, a „nyers művészet” fogalmát. A feladat az esendőben meglátni a szépséget, mert</span><span face=""arial" , "sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px;"> „<i>A kiküzdött szépségben feszültség van és morális többlet</i>” – áll Gaál József <i>Együgyűek</i>-sorozatának kapcsán született 2008-as kéziratában.</span><span face=""arial" , sans-serif" style="line-height: 24px;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""arial" , "sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px;">És ha már igazság és együgyű: sokatmondó leírása a fokozatosan csetlő-botló, együgyűvé váló, eredetileg szabad, éles szemű, kegyetlen őszinteséggel és leleplező gúnnyal igazságot kimondó bohócalaknak; aki „<i>már csak cirkuszi porondra kilökött, nevetséges figura, sarlatánként a társadalmi valóság színpadán ténykedik, rituális maszkjaira színlelő álarcot helyezve. A belső démoni Bohóc-sámán megfékezéséhez szükséges a szájkosár, mert belső kiméránkat vizsgálva lelki protéziseink egymásra applikálva megszelidítik a nyers ösztönöket</i>” – fogalmaz Gaál a 2013-ban rendezett <i>Hagyomány és átváltozás</i> című kiállítás katalógusának tanulmányában. A <i>kiméra</i> a görög mitológiában megtalálható, ösztönvilágot megtestesítő (oroszlán-kecske-kígyó testű) komplex lény, a jellemvonások összességéből felépülő személyiség harmóniáját mintázza, mert ha valamelyik tulajdonság eluralkodik, az egyensúly felbomlik.</span><span face=""arial" , sans-serif" style="line-height: 24px;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""arial" , "sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px;">A kiállítás címe is a megbillenő egyensúlyra, a test és lélek kapcsolatára utal. Az egyénben lezajló törés pszichés kontrollvesztettség, amely a test által nyilvánul meg oly módon, hogy fájdalmában és tehetetlenségében – látszólagos és pillanatnyi menedékbe űzve – önvédelemből kikapcsolja a tudatot, mintegy felejtésbe menekülve, és túlfűtött, eluralkodó, szélsőséges indulati kitörése valamilyen „rombolásba” torkoll. A test eluralkodik. Freud ezt a tudattalan kényszerállapotot a libidóval köti össze. <span style="background: white;">A szeretkezés önelveszejtő aktusában megszűnik a magányosság érzése, a gátak felszakadnak, a szorongás feloldódik, és a feltöltekezést nyújtó – illanó – teljességélménye, mint valamiféle – újbóli megélésre sarkalló – kegyelmi állapot; és a kiteljesedésvágy egyre erősödő kényszerré lesz</span>.</span><span face=""arial" , sans-serif" style="line-height: 24px;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""arial" , "sans-serif"" style="background: white; color: #444444; line-height: 24px;">A szenvedély mint élet- és alkotóenergia van jelen a művészetben, és az indulati felülírás alkotásfilozófiai szempontból rendkívül jelentős szerepet tölt be. </span><span face=""arial" , "sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px;">Eszünkbe juthat Gaál korábbi, 2006-ban festett <i>Samsara</i>-sorozata, amelyben az alakok ölelkezése vagy birkózása egymásba csúszik, és lényege a keleti filozófiában megfogalmazott körforgásra rímelő dinamika. Még erőteljesebben jut érvényre a 2013-ban keletkezett nagyméretű <i>Rubedo</i> vásznakon, amelyeken a tűz lángnyelveit idéző, kavargó, gomolygó pászmákból kibontakozó figurák és vörös megtestesülésük lángoló izzása jól mutatja az éltető és felemésztő kettősséget; a vágy, a szenvedély, a – vérre és áldozatra is utaló – szenvedés és a megtisztulás tüzét.</span><span face=""arial" , sans-serif" style="line-height: 24px;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""arial" , "sans-serif"" style="background: white; color: #444444; line-height: 24px;">A kollázsművek is akarják a teljességet. A protéziselméletben foglaltak nagy kihívás elé állítják az Embert-Világot-Alkotást.</span><span face=""arial" , "sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px;"> Amikortól az eredetileg a famagot beborító bőrdarabok általi átlényegülést lehetetlenné teszi a tehetetlenség érzését keltő, gúzsba kötöttséget és megzabolázást kifejező bőrszíjak (hámok, kötőfékek, zablák) eluralkodása miatti szorongató, gátló, kényszerhelyzetet teremtő jelleg, onnantól már csak egy kőhajításnyi Gaál 2011-es <i>Phantasma</i> és egy évvel későbbi <i>Transhuman Fetish</i> című protézismetaforát megtestesítő sorozata. Ezekben fémrátétek, protézisek rétegei hálózzák be a büsztöket. Az implantátum, a testi tökéletlenséget korrigáló fizikai pótlások mintájára beépülő lelki pótlékok jelentéskörét a „kulturális vákuum” kitöltésére tett kísérlettel hozza párhuzamba a művész. A fetisizált technikai protézisek és képzetek egymást fedő protézisrétegei által kötöttségek alattomos rabságában tartott emberre egyszerre mutat rá, és kijózanító szándékkal alkalmazza a protézishalmozás módszerét, hogy rádöbbentsen a fenyegetően, irányíthatatlanul eluralkodó tendenciára, és szembesítse önmagával az azonnali kielégülést hajhászó, kiüresedő és uniformizálódó társadalmat, amely a virtuális „véráram” káprázatában csak hiszi, hogy valóban <i>jelen van</i>.</span><span face=""arial" , sans-serif" style="line-height: 24px;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""arial" , "sans-serif"" style="background: white; color: #444444; line-height: 24px;">Találó és nagyszerű lehetőség volt, amikor a 2013-ban létrejött <i>Hagyomány és átváltozás</i> című tárlat keretében Gaál József jávai <i>wayang</i> bábok társaságában állíthatta ki a <i>wayang</i> előadások (árny- és bábszínház) szellemiségéhez kapcsolódó, azok által ihletett munkáit. Például szolgálhat az őskonflikusokat, létkérdéseket megjelenítő és jelent beépítő mitikus színház, ami sokszor bizarr társításokat eredményez, de az örök változás folyama által biztosítja az ember- és világkép időtlenségét. </span><span face=""arial" , "sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px;">A bábok és maszkok a személyiség felépülésére rímelve a büsztökben „találkoznak”. A fémrátétek, protézisek itt álarcként lebegnek az arc előtt, amelyet kezdenek ledobni, így megmutatva valódi mivoltukat. <span style="background: white;">A sorozat része a <i>Harcos</i> is, amelynek érdekes a „protézisszempontból” való összevetése egy későbbi, az I. világháború mementójaként születő szoborral, ahol a védelméül szolgáló gázmaszk szinte ráég viselőjére, vagy egy 2016-os <i>Katona</i>-büszttel.</span></span><span face=""arial" , sans-serif" style="line-height: 24px;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""arial" , "sans-serif"" style="background: white; color: #444444; line-height: 24px;">Az <i>árnyék</i> és <i>rész</i> gondolatisága sarkalatos pontja Gaál művészetének, mint az illúziók, elfojtások, lét és nemlét, valamiféle köztes lét szférája. Ha a mitikus közegből egyre inkább a személyes felé fordulva is, mely a stiláris jegyeket tekintve különböző megformálást eredményez, de az indulattal, a művészi hév által erőteljesen, ugyanakkor nagyfokú szenzibilitással megtestesülő felületalakításában végül mégis megőriz valamit az univerzálisból, és a</span><span face=""arial" , "sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px;"> mélymagból egészen széles horizontot rajzol.<b> </b><span style="background: white;">Így a <i>Vetett árnyak</i> (2013) és <i>Vetett árnyak fala</i> (2014) rizspapírra készült, ember nagyságú, figurális kalligráfiasorozat, a <i>Persona Fragmenta</i> (2014), a <i>Pneuma Persona</i> (2015), </span>a <i>Bestia/Holtvilág</i> (2017),<span style="background: white;"> a <i>Persona Umbra</i> (2016-2018)</span>, majd a <i>Persona Binaris</i> hatalmas vásznain, és végül az <i>Arcok fala</i> és <i>Koponyák fala</i> (2015-2018) befogadót körülölelő, rajta túlnövő, négyzetmétereket beterítő, kis méretű, egymást felerősítő sokkhatással bíró, sajátos belső rajzolatú, kialakuló vagy elhaló lélek-univerzumok lapjai esetében.</span><span face=""arial" , sans-serif" style="line-height: 24px;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""arial" , "sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px;">Szorosabban visszatérve az új, vegyes technikájú kollázsokhoz: a „sok” keresi a helyét, és akarja a teljességet. <span style="background: white;">A mellé- és fölérendelő kollázselvben megjelenő protézismetaforában megfogalmazott testi és lelki torzólét gondolatában végső soron több értelemben és különböző formában, de eluralkodik a test. Az ember(i)ség a tét. Gaál műveinek a test és lélek újbóli összekapcsolására, a lélek visszaszerzésére való törekvés a lényegi mivolta és üzenete. A megidézett <i>mögöttes</i> a kollázsoltság által ugyan eredményez valamiféle egésznek tetsző felhalmozódást, de szembesülnie kell azzal, hogy a részek – bizonyos viszonyrendszerben egzisztálva – jelenlevésük ellenére mindvégig megtartják elkülönültségüket. </span>Az egyén válsága, lelki traumája következtében végbemenő „lélekvesztés” a test traumájává válik, a test eluralkodása a protézisek rétegződésében, a protézishalmozásban fogalmazódik meg, fizikailag, a mostani sorozat esetén a kollázstechnika által kifejezve, miközben a testiség – automatizmussá váló – hedonizmusa a lélek hiánya, amit lelki protézisekkel igyekszik pótolni, fedni az ember. Ily módon, végső soron minden a lélek körül forog. A technika szellemi szinten hordozott üzenete a fragmentálódás, a szétzilálódás, a töredékesség, a torzólét, a hiány, a különféle pótlékok, a szinte kezelhetetlenül az emberre zúduló információáradat, a szelektálás(képtelenség) problémája, az ingerek és élvezetek (túl)hajszolása, fetisizálódása, a gyors megszerzés, a kiégettség és fásultság; a több, az „új” és a „más” minőségi kérdése. A régi munkák darabkái révén a múlt is részt képez az alkotások fizikai és gondolati összetettségében, mintegy egykor oda-visszaható, megérintő és nyomot hagyó többlet, de az újbóli kapcsolat és közösség érzése, intimitása már kérdéses. Az egyén képes-e a múlt fonalát felvéve a változást megélni? A determináltság, előrehaladás, folytonosság és folytathatóság kérdéseinek jegyében mindez mára valamiféle bennünk levő, egyszerre velünk élő, de külön-külön egzisztáló maradványok sora. Az értelmezéshez hozzájárulhat a darabkák rontott mivoltában ott levő választási- és döntéshelyzetek, hibázási lehetőségek, problémamegoldás és következmény problematika ingoványos talaja. <span style="background: white;">A szellemi és testi értelemben vett építkezés-rombolás dinamikája a személyiségfelépülést komplexen megragadó rekonstrukciós kísérletben a formai felvillanás és elhalás képi ábrázolásán keresztüli megidéződés és pusztuló bomlás pillanatát egyszerre, sajátos köztes létben látjuk, és a szüntelen, feltartóztathatatlan változás, alakulás folyamatában mindig más és más konstelláció ötlik szembe –</span> kötődések, kötöttségek, támaszok, kapaszkodók, hiány, közeledés, (el)sodródás jut érvényre. Gaál expresszív és szuggesztív képsorozata az erőteljes forma- és színdinamika, a színszimbolika mentén jelentős és beszédes tartományokat nyit.</span><span face=""arial" , sans-serif" style="line-height: 24px;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""arial" , "sans-serif"" style="background: white; color: #444444; line-height: 24px;">A kiállítás képanyaga tulajdonléppen több részre tagolódik, fokozatos elmozdulást mutat, és az alkotások komplexitásuknak éppen érvényre jutó létállapoti foka finom változást jelez. Ahogyan haladunk, a fel- és kitárulkozó testiség általi léleklecsupaszítottság az elgépiesedés végletétől a szövetek bomlásán és átrendeződésén át a bábszerű léten keresztüli megtestesülés tanúi lehetünk, ami kifut a magunkra öltött <i>„élet</i>”-ig. A színhasználat önmagában is szimbolikávál teli, a sorozaton keresztül pedig nagyívű törekvést mutat, ahol a komor, de mély és intenzív kolorit palettája a teljes kivilágosodásig terjed, egészen a fehér minden színt magába foglaló, egybeolvasztó szellemiségéig, a tisztaság szimbólumaként hatva mint új lap egyén és civiliváció számára, ahol ebben az <i>összesség</i>ben visszanyerhetővé válik a <i>lélek</i>.</span><span face=""arial" , "sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px;"> Az áthidalhatatlan távolság és a legintimebb közelség is velünk van, bennünk sűrűsödik. Gaál alkotásai a lélek-test értelmezés halmának asszociációs, költői többlettel rendelkező érzület membránjai, gócai. A kollázsdarabok által kézzelfoghatóan jelen van a fragmentáltság, a szakadás, az egyén traumájának gondolatisága, és a gyógyírt jelentő <i>személyes</i> az érzéki festészet impulzív és kitárulkozó őszinteségében rejlik.</span><span face=""arial" , sans-serif" style="line-height: 24px;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""arial" , "sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px;">A fény és árnyék dualizmusa, mint a taoizmus princípiumai szétválaszthatatlanul fonódnak egymásba, leírható mint a valóság és illúzió, a titokzatos vagy rejtett tartalmak kifejezője, ahol lét és nemlét összekapcsolódik, de a jobb és bal agyfélteke, az ösztönös és racionális, a dionüszoszi és apollói tengelyeként is felfogható – ahol persze semmi sem fekete vagy fehér. Képein az áttörtség és plasztikusság érzéki megformálása a gomolygás, bonyolódás, rendeződés által a test „keretein” belül és – ahogy az árnyék sem választható le rólunk, hozzánk tartozik, úgy – kívül, illetve valójában – tetszik, nem tetszik – a környezet beszüremlik, miközben saját belső képzeteink kivetülései auraként öveznek. Ily módon valami egyidejű belső külsőről és külső belsőről beszélhetünk, ami felszámolja az ún. belső és külső világ külön univerzumként való létezését. Begubózhatunk, de a tagadásban, az elvetésben is ott van a bennünk találkozó, összetűző reláció. Ez a képi és gondolati síkon megfogalmazódó oda-visszahatás testesül meg az akár alig kivehető, de jelen levő tényezők, rezdülések finom áradásában – még ha kirekesztettek is. Rések, repedések, szakadékok nyitnak belátást, formák és felületek összecsúszása mutatja ki, ragadja meg a rétegzettséget, a változás és tűnékenység, az összekapaszkodás momentumát. Gaál különleges alakjainak, komplex „lélekpályáinak” esetében az emberi csontváz- és izomrendszer, ideg- és érhálózat, bőr, szövetek, inak, szervek és a ruha érzetét keltő formaáramlás egyaránt a részét képezi, és az együttállásokat, több nézőpontúságot mutató dinamikus viszonyrendszer lényeges eleme a – gócpontokkal és megnyugvásokkal tarkított – komplexitásnak. <span style="background: white;">Egymás vázai és héjai vagyunk. Lehetünk egymás kalodái, de felszabadító is.</span> <span style="background: white;">A vállalt esendőség pőrén kitárulkozó őszintesége, a megértés reménye, az elfogadás támasznyújtó válaszgesztusa, és az ezért érzett hála összekovácsol, és a valódi <i>jelenlét</i> láthatatlan közössége lesz.</span></span><span face=""arial" , sans-serif" style="line-height: 24px;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="background: white; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""arial" , "sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px;">Gaál József kivételes művészi megoldásai, interpretációja mentén tárulkozik fel egyéni, árnyalt, sokrétű és összetett világlátása, melyben fény-árnyék dinamikával, a lágyság és nyersesség kombinációjával, a tömeggel és áttörtséggel, az elfedő és áttűnő rétegekkel – fizikai és átvitt értelemben – dolgozik, vagy éppen abban, ahogy a negatív formákat használja, és a lenyűgöző formakapcsolódások általi többlet megjelenik. Ezáltal minden üzenetértékű, és a térben dimenzionáló vizuális „játék” sűrűsége erőteljesen szól.</span><span face=""arial" , sans-serif" style="line-height: 24px;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""arial" , "sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px;">A test mélységeiben barlangrajzokként felvillanó, megidézett, életre keltő, megtermékenyítő, bimbózó és termőre forduló, majd elszáradó képzeteket mint <i>Másik Fél</i>t hordjuk magunkkal, ez a testet egyfajta domborzati tájként felfogva sajátos tektonikával bír: magaslatokkal és mélységekkel, barlangokkal, szakadékokkal, repedésekkel, patakokkal, kopár sivataggal vagy sűrűn burjánzó növényzettel tagolt. „Testében” mint valamiféle régészeti ásatások leletei fel-felbukkannak a múlt emlékeinek, maradványainak, torzóinak pompei maradványokat – hiányt – idéző alakzatainak együttese. <span style="background: white;">A sajátos testtektonika a bőrfelület, az izomrendszer és a hússzövetek mind képzeteink alkotta, ruhaszerűen öltöztetnek fel, magunkra aggatjuk, ha tetszik, lepleznek és feltárnak, de </span>a <i>benső</i> szakadás szöveteinket szétfeszítő<span style="background: white;"> „rombolásával” </span>csontvázunkra szinte a <i>Másik</i> húsa kerül. A <span style="background: white;">test vázrendszerét, ér- és ideghálózatát a robotszerűség szerkezetével, áramköreivel vizuálisan összecsúsztatva – a testi-lelki protézisek megfogalmazásával – egy <i>köztes lét</i>nek tetsző teret alkot, amelyben az ingoványos mocsárszerű indák szétkúsznak, mintegy megidézve a bomlást, pusztulást, és gúzsba kötik a „belső lényt”. Ezzel egyszerre az ellentettje is felrémlik, amikor a repedések közül élet sarjad.</span> Mint a tavirózsa, vízililiom vagy lótusz, amely a keleti filozófiában az újjászületés, megújulás szimbóluma, a lélek fejlődésének, szellemi ébredésének, a megtisztulásnak a jelképe, hiszen mélyen a mocsárban gyökerezik, szárával felfelé tör, nagy leveleivel felfekszik a víz felszínére, és virágait hajnalban tökéletesen tisztán bontja. <span style="background: white;">Az a bizonyos alak bármennyire is komponenseire hullott, sújtott is legyen, míg teljesen és végérvényesen csontvázzá nem enyészik, vagy robottá, gépivé nem válik, addig a legvégsőkig, féltve őrzött, őrlángként pislogó életszikra a sajátja, nevezzük azt <i>lélek</i>nek, <i>ember</i>ségnek. Pőrén elénk állva üres tekintetébe nem a <i>Másik</i> égett-e bele, aki önmaga?</span> Fejét kinek a vállára vagy ölébe hajthatja, kereső, kapaszkodó keze kinek a kezében pihenhet meg, amikor minden önmagába fordul át? A szimbolikus – kapcsolatteremtés lehetőségét és minőségét jelentő – területek, mint a szem (akár a „harmadik szem”), a száj, a karok, de a bordakosár védelme alatt megbújó szívzóna kitüntetett jelentőségű. A legintimebb és személyesebb lélekjegyek. A<span style="background: white;"> megnyitott szájon át közlekedik a lélek, tartják, s miközben a leglényegesebb a lélegzethez jutás éltető momentuma, </span>a <span style="background: white;">légüres térben a mozzanat inkább mintegy a <i>Másik</i> általi bekebeleződésbe torkollik.</span> <span style="background: white;">A gerinc Kundalini-kígyót idéző görbéje vagy a megnyúzott Marsyas alakja is felidéződhet bennünk, de a mitikus közeg morális többlettel bíró, szellemi síkot aktivizáló, de eltávolító szimbolikus áttétele nélkül inkább a kegyetlenül emberit, a megrázó tragikum miatti szívszorító empátiát érezzük – az egyediben ráismerve az <i>Ember</i>re, s ezáltal közösséget vállalva.</span> A megtörődött test már-már vezeklő lecsupaszítása a lábunk elé helyezett meggyötört lélek, s az emberség határát megjárva a felvállalt esendőség engesztelő áldozata. Ily módon az esendően emberi a hisztéria révületének tisztítótüze által visszaszerzi a lelket.</span><span face=""arial" , sans-serif" style="line-height: 24px;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""arial" , "sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px;">Minél hosszasabban, minél többször veszi szemügyre az ember Gaál József munkáit, annál „többet” fedez fel bennük. Az emberről, önmagáról, s a vehemens, markánsan artikulált megformálás melletti nüanszokban, alig kivehető rezdülések együttesében annál több határmezsgye, összefüggés és költői metafora ötlik szembe; egyre jobban és mélyebbre lát. Talán hiábavaló, mégis kényszerű, hogy az ember újból és újból megküzdjön a disszonancia, a kételkedés és a tehetetlenség árnyaival. A belső konfliktusok valódi természetének feltárásával, a belső tendenciákkal való szembenézésben ott van a vállalt esendőség, az elfogadás reménye, és Gaál József alkotásainak kisugárzása, ereje ebből a sokszor fájdalmas, mélyenszántó őszinteségből, annak megrázó, megérintő igazságából fakad. Gaál József emberi, nagyon is emberi, impulzív és szuggesztív művészete által fáradhatatlanul próbál inspirálni, és vizuális ingerekbe csomagolt szellemi tápláléka révén stimulálni idegvégződéseinket, miközben a végsőkig reméli, hogy minden törekvésével karöltve életre kel az ok-okozat viszonyrendszerében eligazodó, a megértés és elfogadás kapcsolatteremtő képességén, valamint az intuitív érzékenységen alapuló <i>befogadó közeg</i>. Még mielőtt a kiábrándult vagy fásult automatizmus kényelmes, de sekélyes sodrásában elsorvad az embert emberré tevő lélek, és elmegyünk minden élhető létünket jelentő, az embert egymással és az univerzummal összekötő spiritualitás, valamiféle lényegi, minden összefüggést hordozó, mindent átfogó <i>egész</i>-érzést adó <i>kapcsolat</i> mellett, mert a saját magunk által – akár tétlenségünkkel – kreált <i>ember</i>telen emberképünk jelenti a legnagyobb veszteséget. Gaál József a <i>Metaarchaizmus</i> tanulmányát ekképpen zárja: „<i>A testet egyesíteni a lélekkel, és a műalkotás terében – és azon kívül is – cselekvő párbeszéddé alakítani a világban való létezést.</i>”</span><span face=""arial" , sans-serif" style="line-height: 24px;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<o:p></o:p><o:p></o:p><o:p></o:p><o:p></o:p><o:p></o:p><o:p></o:p><o:p></o:p><o:p></o:p><o:p></o:p><o:p></o:p><o:p></o:p><o:p></o:p><o:p></o:p><o:p></o:p><o:p></o:p><o:p></o:p><o:p></o:p><o:p></o:p><o:p></o:p><o:p></o:p><o:p></o:p><span face=""arial" , "sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px;">( Forrás, 2019/október )</span><br />
<span face=""arial" , "sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGI8XpTTih1cf47oa8xujLv9X9a0Lyp7K3ystJkKax-hFPnLlIAsu_2Ng0s2FMtZJhyphenhyphene_FNGhQT96FUjHs3P-I_Qo52wBmAB-szFaeSkSr45VWOWazumDe3XYlz33kgGO-Z8_W00gVzAI/s1600/forras_2019oktober.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1134" data-original-width="790" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGI8XpTTih1cf47oa8xujLv9X9a0Lyp7K3ystJkKax-hFPnLlIAsu_2Ng0s2FMtZJhyphenhyphene_FNGhQT96FUjHs3P-I_Qo52wBmAB-szFaeSkSr45VWOWazumDe3XYlz33kgGO-Z8_W00gVzAI/s200/forras_2019oktober.jpg" width="138" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVGvz12rdwFZDFMfaUGpjD-odh7kddlx7jHBmrTbAO-AYCgKVL1lCJXUqLa9wXKknpUyHIJNHJE1gsXscAa0hg2gOP3mqOAHiCP1ma1OyIMxHkCVbkmvOfVEjltX700ZGGajmSK9GP6lU/s1600/72273931_2590214791032699_6134473145739902976_n.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="458" data-original-width="960" height="152" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVGvz12rdwFZDFMfaUGpjD-odh7kddlx7jHBmrTbAO-AYCgKVL1lCJXUqLa9wXKknpUyHIJNHJE1gsXscAa0hg2gOP3mqOAHiCP1ma1OyIMxHkCVbkmvOfVEjltX700ZGGajmSK9GP6lU/s320/72273931_2590214791032699_6134473145739902976_n.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5748190646395662103.post-58047420183390229082005-12-02T21:30:00.002+01:002023-06-10T13:34:03.052+02:00Az anyag emlékezete<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify; text-indent: 0cm;">
<div class="MsoNormal" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; text-indent: 0cm;">
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="color: #444444; text-indent: 0cm;">Bátai Sándor: Princípiumok,
Műcsarnok, Budapest, 2019. május 14 – június 30.</span></div><div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="color: #444444; text-indent: 0cm;"><br /></span></div><div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444;">László Melinda</span></div></div><div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div><div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444;">Bátai
Sándor három évtizedet felölelő alkotásaiból rendezett kiállításának a
Műcsarnok mélyföldszintjének tere, termei különösen jó keretet biztosítanak. A
barlangi atmoszféra, a sejtelmes fényviszonyok és irányított fénysugarak a
mélyre ereszkedés fizikai és szellemi terét képezik. A megvilágítás szépen
kiemeli a művek reliefszerűségét; a barlangfalat, a (sír)kőtáblák véseteit. A
merített papír pórusait idéző, a fény által kimetsződő alkotásokat tekinthetjük
egyfajta utazásnak valamiféle origó felé. A tárlat fő sodrát adó <i>Princípium</i>-sorozat <i>lírai
archaizmusa</i> a formákból, ősformákból táplálkozik, s a barlangrajztól
az írásjelig kirajzolodó ív a képiség és az írásbeliség kapcsolatát mutatja,
ahogy a természeti formák és az ember által hátrahagyott jelek, tárgyak
formájai, képei is izgalmas relációt hordoznak.</span><o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444;">Átgondolt,
ugyanakkor költői képalkotó munkamódszere folytán Bátai lenyomatokat készít
különböző felületekről, s papíröntvények és merített papírra vitt, rétegzett
rajzolatok készülnek, melyek faktúrája valamiféle különleges aurájú, finom
reliefek hatását keltik. Képei visszafogott színvilággukkal,
„eszköztelenségükkel” ható költői képek. Ősi motívumok, „ősformák”,
archetipikus tartalmak – amelyek megléte, hatása, „öröklődése” tagadhatatlanul
jelenlevő, dekódolása pusztán érzékenység, vagyis a „forráshoz” való
kapcsolódásunk képességének függvénye –, alapvető, kollektív motívumkincsek,
valamiféle rituális rétegződések rajzolják ki a lenyomatok által az
időbeliséget, amikor is a pillanatnyiságban mégis megtapasztalhatjuk az
időtlenséget. Ez az enyészetmegtartó munkásság bekapcsolja a ma tudatába az
alkotást – a vitrinbe helyezett műveknél tudatosan megpendítve a tárgy, a mű és
múzeumi műtárgy kérdését. Ha a papíröntvények mementók, ez „visszhang”. Fedések,
kitakarások, áttűnések, kopások, enyészet s pusztulást megidéző korrózió: eme
fragmentált, mégis szimbolikus maradványok mutatnak a korra, írják le a „látó
szem” fókuszálásának útját. Ha nem is a teljességet élhetjük meg, de részünk
lehet valamiben– addig, amíg akár a legapróbb töredék, ami a „miénk”, és amíg
a korokat átívelő <em>közösség</em>ünk
energetizálóan hat.</span><o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444;">Bátai
motívumai által a kozmikus, szellemi szféra él velünk: a <em style="color: #444444; font-family: arial, helvetica, sans-serif; line-height: 150%; text-indent: 0cm;">kör</em> ciklikusságot is
jelölő teljessége, az <em style="color: #444444; font-family: arial, helvetica, sans-serif; line-height: 150%; text-indent: 0cm;">oszlop</em> támaszt
jelentő mivolta és világokat, szinteket összekötő tengelye, a <em style="color: #444444; font-family: arial, helvetica, sans-serif; line-height: 150%; text-indent: 0cm;">kapu</em> beavató, titkos
tudást megnyitó, valamint egy másfajta lét szimbóluma. Ott van az alkotásokban a <em style="color: #444444; font-family: arial, helvetica, sans-serif; line-height: 150%; text-indent: 0cm;">gordiuszi csomó</em>ban rejlő
többlettartalom, annak mindent átható, átfogó, összegabalyodó, kibogozhatatlan
koncentrátumának lét- és életmetaforája – a pozitív és negatív forma, mint akár
a férfi és nő kettőse vagy éppen az életben bekövetkező öröm és bánat
hullámzásának, a születésnek és elmúlásnak a ténye. A hurkokból „vargabetűk”
képződnek, mintegy vadhajtások, majd egymás mellé sodródva feszülnek egymásnak,
szorosan összetapadva sűrűsödik, fokozódik a feszültség, s az energia
oda-vissza hatása forrasztja eggyé a szálakat, mígnem oldódik a koncentráló
(lét)szorítás, s a húrok elmozdulnak, a szálak eltávolodnak egymástól, majd
mikor meglazulnak a kötések, a hurkok elcsúsznak egymáson, s elsodródnak.</span><o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444;">A <em>Kezdet</em> című mű kör
alakú, belül kavargó felülete maga az őskáosz, a világteremtés, míg a négy
égtájra, a világ négy sarkára utaló, négyzetet formázó <em>Föld</em> című alkotás
karcolatai, rovátkái, barázdái az anyaföld – mely életet ad és táplál – testén
ejtett sebek. Majd következő lépésként a szalmával kevert agyagfal masszájára
mint ház építő elemre is utalhat a faktúra. Az emberpár, a női és férfi jelleg
megtestesülése fogalmazódik meg a <em>Princípiumok</em> képpárján.
Az egyik a befogadó, óvó, ciklikusságot jelölő kör, a női nemi jegy, mígnem a
másik a fallikus, termékeny-teremtő vertikális jegy, s különbözőségükben
egészítik ki egymást. A teremtéstörténetben az első emberpár bűnbeesésének
büntetése a kiűzetés lesz, s ez a tudás megszerzését és elvesztését jelenti. A
történeti ívet továbbfolytatva a képi ábrákat, rajzolatokat az írásjelek, az
írásbeliség, a nyelv kialakulása követi, magában foglalva a „bábeli zűrzavar”
gondolatkörét, a „tudás” problematikáját.</span><o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444;">A
repedés, az omladék mellett a rozsda, a korrózió romboló, mégis egyfajta
alakító, „alkotó” munkája, folyamata vizuális értelemben és a gondolattársítás
lehetőségeit megragadva, a szabad értelmezési tartományokat megmozgatva
jelentékeny tartalmi és érzelmi „húrokat penget”. Az amorf képi elemek mintegy
Platón barlanghasonlatát idézik meg, amint a falon táncoló árnyak antropomorf
hullámzása a valóság és látszat, jel és jelentés dichotómiáját és
összefüggéseit veti fel. Formaképződése „lét-lelet”, melynek lényege az
asszociatív, lírai hangokat megütő képzettársítás általi üzenet: lélekfeltárás.
„Térképe” szinte figurális folyondárként realizálható; az egymást érő árnyak és
sziluettek – amelyek ritmikája önkéntelenül térbeliséget generálhat –
valamiféle emberiséget jellemző dinamikaként vagy élettörténet-folyamként,
netán a teremtés születő és a végítélet apokalipszisének momentumaként. A
jelhagyásunkban mi magunk vagyunk benne, s ahogy maga Bátai Sándor fogalmaz, ez
a személyes spiritualizmus.</span><o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444;">/ Új Művészet Online,
2019.06.20. /</span><o:p></o:p></div>
</div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5748190646395662103.post-49599733446739698462005-12-02T21:00:00.002+01:002023-06-10T13:34:14.120+02:00Ábrázolás és emblematikus stilizáció határán<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: left; text-indent: 0cm;">
<div class="MsoNormal" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; text-align: justify; text-indent: 0cm;">
<div class="MsoNormal" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; text-align: left; text-indent: 0cm;">
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="color: #444444; text-indent: 0cm;">Műcsarnok, Budapest,
2018. november 29 – 2019. január 20.</span></div><div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="color: #444444; text-indent: 0cm;"><br /></span></div><div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span face=""arial" , "sans-serif"" style="color: #444444;">László Melinda</span></div></div>
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div><div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><br /></div>
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""arial" , "sans-serif"" style="color: #444444;">Földi Péter egyéni stilisztikája, morális tartalommal bíró,
szakrális ihletettségű narratívája az ember- és állatábrázolások szimbolikus
taratalmait kozmikus érvényűvé tágított összefüggéseiben ábrázolja. Művészetére
Csontváry, Tóth Menyhért és Vajda Lajos is hatással volt, megérintette Van Gogh
moralizáló, vallásos ihletettségű s egyre inkább a lélek és természet
kisugárzásának, szinte belső energiájának visszaadására törekvő művészete.
Szellemiségük rokonsága azon az egyéni látásmódon alapszik, mely által a
vizuális megfogalmazásban rejlő üzenet s annak jelképrendszere jóval túlmutat a
látványon, miközben messzire kerüli az izmusok felszíni sablonjait, s ha merít
is, direkt módon nem kötődik stílusirányzatokhoz, mert formanyelve a belső
késztetés általi<span class="apple-converted-space"> </span><i>üzenet</i>hez
leghívebb kifejezést keresi.<o:p></o:p></span></div>
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""arial" , "sans-serif"" style="color: #444444;">Mitikus, archetipikus szimbólumrendszer bontakozik ki az ősi,
mélyen gyökerező tartalmak által. Motívumai által játékosnak tetsző, lírai,
szürreális világában a madár, lélek, nőiség, az embrió- vagy fiókaszerű élőlények,
a tojás és fészkek motívumkincsének képalkotása térérzületet is kelt, ám az
alapvetően síkszerű képek dekorativitása a Földi-formavilágban gyökerezik,
amely sajátos határmezsgyét képez ábrázolás és emblematikus stilizáció között.
Ábrázoló, ugyanakkor egyszerre elvonatkoztató, és éppen ez a nagyszerű, ahogy a
kútból valami más lesz. Megtanulhatunk nézőpontot váltani, elrugaszkodni,
nyitottá, befogadóvá, kíváncsivá és képlékennyé válni, vagy inkább mindezt
megőrizni, hiszen ez a képesség a gyermekek sajátja. Képzeletük, ezáltal
szabadságuk korlátlan, s ez a „tudás” a legerősebb ösztönös kapocs valamiféle
mélyben gyökerező egyetemes forma- és jelentésrendszerhez. A gyermekrajzok
egyszerű naivitása, ábrázoló, de tömörítő, a dolgok lényegiségét kiemelő belső kohézió,
által megfogalmazódott jelképiség. Különböző tulajdonságok, karakterek
„vándorolnak” átjárhatóságot mutatva az ember-állat, állat-ember
megjelenítésben, és a motívumok köztük húzódó viszonyrendszer a létezés
alapjait, igazságait igyekszik magába tömöríteni. Az ég és föld, fent és lent
sem meghatározott, a mindent körülölelő éterben bomlanak ki a
viszonyrendszerek, többé vagy kevésbbé primer jelenésrétegek. Hasonlóképpen a
formák, színfelületek kapcsolódása a kontúros zártság ellenére is összetettek,
ezáltal a képzelet és értelmezés előtt nyitottak. A meghatározhatatlan,
mefoghatatlan környezet általi lebegés a valóságtól elemelve, más szférában
létezőként jeleníti meg az emblematikusan fókuszba helyezett, szimbolikus erejű
motívumokat és cselekvéseket, ugyanakkor a kitágított jelentés a kozmikus létbe
vetettség révén védtelen kiszolgáltatottságot is sugall. A szín- és formavilág
által létrehozott dekorativitás megragadja a figyelmet. A nagyobb méret
körülveszi, szinte beszippantja világába a nézőt, de a komponálás által a
kisebb képek esetében is jól érezhető a „rész-érzés”.</span><span face=""arial" , sans-serif"><o:p></o:p></span></div>
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""arial" , "sans-serif"" style="color: #444444;">A szakrális szimbolika jelentős részt képez a művekben. A kör
szimbolikus mivoltának jelentősége ott van az ősi napkultuszokban, a keleti
mandalákban, és megjelenik akár a népművészet motívumkincsében is, a
természetközeli, falusi életből táplálkozó létmetaforákban. Visszatérő eleme
tehát a Földi-képeknek a koncentrikusság, mint valamiféle sűrűsödés, kezdet,
születés, egyfajta embrió (a mag, mint életcsíra hasonlóképpen), melynek burka
óv és elválaszt egyszerre, áttetszősége révén „nyitott”, és elkülönültségében
is beleolvad a környezetébe azzal sajátos egészt, egyet alkotva. A tojás
hasonló gondolatiságot idéz, ám annak zártsága, törékeny héja kissé más
megvilágításba helyezi az értelmezést. A jószágokat egy helyre
összetömörítő karám ennek – a maga óvó és elkülönítő mivoltával – egy
jelentésmódosulással bíró változata. A jelen esetben fonott karám Krisztust
idéző szimbólummá válik, ahogy a hatalmas, az egész felső testet elfedő
kenyeret idéző kör, annak kereszt alakú bemetszése, mintegy a saját testen sebet
ejtő momentum ugyancsak a krisztusi szeretetre, gondoskodásra, önfeláldozásra
tett utalás. A kör a felülről nézett kút motívumában is visszaköszön, és a
mélyből fakadó, tiszta, életet jelentő víz szintén szakrális jelentéshez
kapcsolható.</span><span face=""arial" , sans-serif"><o:p></o:p></span></div>
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""arial" , "sans-serif"" style="color: #444444;">A létezés, teremtés misztikuma hatja át Földi Péter képeit, s az
állat- és növényvilág „nyelvén” válik emblematikussá a születés, növekedés és
kifejlődés, így válnak a paraszti világ mindennapos cselekedetei szimbolikussá,
szinte szakrális tetté. A szántás-vetés momentuma, a mag, a sarjadás, ahogy a
hal és a hajó, a tojás vagy a fészek motívuma is jelentős többlet tartalommal
bír, amit számos részlet árnyal visszásságokra, lehetséges szerepcserére,
nézőpontváltásra tett utalásokkal. Felfigyelhetünk például a madárra, amelynek
csőre fogazott, mintha csak tépőfogai között tartaná az inkább kígyónak tetsző
kukacot. Egy másik képent egyszerre láthatunk mezőgazdasági munkaként
azonosítható jelenetnek, boronálásnak és valamiféle fenyegetőbb történésnek,
hiszen az üres térben lebegő, szárnyaló igahúzó és a belekapaszokdó ember
kettősét a nézőpontváltások (az ősi ábrázolásokon, a gyermekek rajzában és a
naiv művészetben is megfigyelhető ún. legjellemzőbb felület elve szerinti
megjelenítés) miatti kibillenés következtében, mintha egy sziszifuszi
csapdahelyzetben lennének, rájuk van kötözve, ezáltal folytonosan utánuk halad
az éles hegyével feléjük meredő, föléjük magasodó szerkezet. Ennél sokkal
konkrétabban jelenik meg egyik festményén maga a csapda, ahol a kismadár a
fogak közé szorult, miközben a sebet ejtő, végzetet magában hordozó szerkezet
alakjában, megformálásában a tojásforma is felidéződik. A kiszivárgó vér
összemosódik a szorosan mellette levő két másik madárral, mintha csak a
testüket rajzolná ki. Az ösztönösen társat kereső páros lét, a saját vérünk
megtestesülése azutódban, valamint az önfeláldozás és az áldozati szerep
elgondolkodtató elegye jelenik meg a madár közismerten lélekszimbólumként
számon tartott ábrázolásában.</span><span face=""arial" , sans-serif"><o:p></o:p></span></div>
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""arial" , "sans-serif"" style="color: #444444;">Földi ugyanakkor megfesti az emberpárt az élet, az újjászületés
jegyében összesimulva, amely a természet lágy, nyugalmat árasztó zöldjével van
borítva. Az alig kivehető, jelzésszerű ágykeretben a ház falait is láthatjuk,
mely az otthon kereteit képezi, s ebben a megszelidített állat karámjára is asszociálhatunk.
Bensőséges <i>együttlétük</i> a befogadás, megfoganás és születés
csodája, az – ártatlanság elvesztésével nyert – élet ciklikussága általi
folytonosság. Különösen megkapó ezen gondolatfolyam esetében a nő és a kismadár
összekapcsolása.</span><span face=""arial" , sans-serif"><o:p></o:p></span></div>
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""arial" , "sans-serif"" style="color: #444444;">A lírai, légies és karcsú szobrok ugyanezt a gondolatiságot,
szemléletet és formavilágot hordozzák. Földi szándéka szerint a művek egymás
mellett, összeállva egy nagy egésszé, egymást kiegészítve rajzolják ki a „nagy
történetet”. Csendesen, esendően, szeretettel és jobbító szándékkal. Az
emberiség „kikupálódásának” folyamatában a túlzott racionalizmus, a
pragmatikus, haszonelvű technika bűvöletében élő szemlélet rombolja az ember
pszichéjének fogékonyságát a spiritualitás iránt, a gyökerek iránt, ha
belegondolunk, hiszen ez minden jelentős kultúra lényeges táptalaja, alapja
volt. Világkép és egyben morális tartalom fűződött hozzá. Válságát a fásult
kiábrándultság jelzi, ami a hite vesztettség kaotikus bizonytalanságát szüli.
Sem a hiszékeny babona, sem a hideg ráció szélsőséges egyeduralma nem vezet
jóra, és sem egyik, sem másik elvetése nem vall bölcsességre. A gyökerek
megtagadásával azonban lehetetlen „építkezni”, mert szertefoszlik az alap, s
csak az ingoványos marad. Földi Péter – természetes közegéből fakadó – vonzódása
ehhez a sajátos szimbólumrendszer iránt fogékony szellemiséghez egyfajta belső,
az emberből szükségszerűen rendre feltörő hiány pótlására törekszik, hogy
rámutatva valamiféle <i>lényeg</i>re remélhesse fontosságának
felismerését, hogy az üdvös egyensúly megmaradjon. Mert miközben a szemlélő a
festői szándék megértésére tett erőfeszítéseken keresztül a „megfejtésen”, a
képek felfejtésén „dolgozik”, a vizuális és gondolati síkon történő
elmélkedésével – az alkotás önelemző és öngyógyító mivolta melletti másik fontos
tényező – teljesül a véráramba való bekapcsolás által a közönség, a közösség
„érzékenyítése”.</span><span face=""arial" , sans-serif"><o:p></o:p></span></div>
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span face=""arial" , "sans-serif"" style="color: #444444;">/ Új Művészet Online,
2019.01.17. /</span></div>
</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; text-align: justify; text-indent: 0cm;">
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwxgzAyn5EQSykP5YoFnNPKDQ_EFcaoc7fwY4AOaQm0jTru9YI0izfkjtybYSiffCarsM4O66pzyK9ypMpNr9W_t5hOaSiRhUwofEfcU0BgDVb9CR51e4FY-69Sr2IJ48wIYAoXYJFH8M/s1600/mg_7253-1024x587.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;">
</a></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444; margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwxgzAyn5EQSykP5YoFnNPKDQ_EFcaoc7fwY4AOaQm0jTru9YI0izfkjtybYSiffCarsM4O66pzyK9ypMpNr9W_t5hOaSiRhUwofEfcU0BgDVb9CR51e4FY-69Sr2IJ48wIYAoXYJFH8M/s1600/mg_7253-1024x587.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="587" data-original-width="1024" height="228" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwxgzAyn5EQSykP5YoFnNPKDQ_EFcaoc7fwY4AOaQm0jTru9YI0izfkjtybYSiffCarsM4O66pzyK9ypMpNr9W_t5hOaSiRhUwofEfcU0BgDVb9CR51e4FY-69Sr2IJ48wIYAoXYJFH8M/s400/mg_7253-1024x587.jpg" width="400" /></a></span></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5748190646395662103.post-7569768557410557852005-12-02T20:30:00.004+01:002023-06-10T13:31:12.340+02:00Mind mélyebbre fókuszálva<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0cm;">
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span style="background-color: white; color: #444444; text-indent: 0cm;">Könyv Kata: A kép tekintete</span></div><div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;"><span style="background: white;"><br /></span></span>
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;"><span style="background: white;"><div style="color: black; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;"><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">László Melinda</span></span></div></span></span>
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;"><span style="background: white;"><br /></span></span></div><div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;"><span style="background: white;"><br /></span></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;"><i><span style="background: white;">A kép tekintete</span></i><span style="background: white;"> című
kiállításon az utóbbi 3 évben készült munkákat láthatunk, mégpedig Könyv
Katának a pécsi műteremben töltött időszakából. A tárlat a doktori képzés
keretében született művekből merít, így valamiféle keresztmetszetet kaphatunk a
festő alkotói pályájának egyik fontos időszakáról és a művészi kibontakozás
folyamatáról.</span></span><br />
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;"><span style="background: white;"><br /></span></span>
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="background-color: white; color: #444444; text-indent: 1cm;">Könyv Kata,
mondhatjuk, a hagyományos festészet képviselője. Vállalása – persze számos
kitérővel tarkított tapasztalás, mely – a manualitás és matéria iránti vonzódás
eredménye. Vizsgálódásának tárgya azonban mindvégig megmarad a jelenben, és a
generációjára is jellemző módon a fókuszpontban az ember áll, az egyéni
vívódások, szorongások, a személyiség felépülése, rétegzettsége, a társas
kapcsolatok, a társadalmi kérdések.</span><br />
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="background-color: white; color: #444444; text-indent: 1cm;"><br /></span>
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="background-color: white; color: #444444; text-indent: 1cm;">Könyv Katát a
humánum foglalkoztatja. A festői gesztus a leghívebb, legérzékenyebb,
egyszersmind a legszemélyesebb, ezáltal legizgalmasabb lenyomata a mélyben
húzódó, képlékeny formálódásnak. Művészi attitűdje a személyességen túl a
különös együttállásokon alapuló humor, irónia és szürrealitás szűrőjén
keresztül, néhol groteszkbe hajlón láttatja a világot, a valóságot – legalábbis
amit annak látunk, esetleg annak akarunk látni.</span><br />
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="background-color: white; color: #444444; text-indent: 1cm;"><br /></span>
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="background-color: white; color: #444444; text-indent: 1cm;">A formai és
tartalmi síkkal való játék során kérdések vetődnek fel és több érzékeny pontot
érint. Úgy mint a külső és belső, a valóság és látszat kérdése és esetleges
összemosódása, felcserélhetősége, vagy éppen az egymást feltételező
ellentétpárok, a fény-árnyék, a szép-rút vagy a jó-rossz esetében, mely
dualista erők hatása által alakított, mégis, arányrendszerben,
viszonylagosságban létező jelenség, ahol a két véglet maga is megkérdőjelezhető.</span><br />
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="background-color: white; color: #444444; text-indent: 1cm;"><br /></span>
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="background-color: white; color: #444444; text-indent: 1cm;">Gondoljunk
csak a nagy kérdésre: Mi a szép? Könyv Kata olajfestményein a komponálás,
a kivágat, a hiány, az elhagyás vagy éppen a láttatás aspektusaiban a fókuszálás
döntő jelentőségű, ha tetszik, üzenet értékű. Az igazi műalkotás esetében egy
valódi alkotófolyamat által mindig a tartalom, a mondani akarás mikéntje
diktálja a formát, ahol nincsenek sémák, konvenciók, sem öncélúság. Talán ezért
is vált Könyv Kata számára olyan fontossá a Supka Magdolna által megfogalmazott
„drámai groteszk”, melyről ezen a címen megjelent tanulmánykötetében
olvashatunk.</span><br />
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="background-color: white; color: #444444; text-indent: 1cm;"><br /></span>
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="background-color: white; color: #444444; text-indent: 1cm;">Az
apróságokban vagy részletekben megbújva, a mindennapiban, az egyszerűben és a
nyersben van valamiféle többleterő, valami monumentalitás, így a műveknek a
szimbolikus erejű gondolati kitágítás fontos jellemzője. Végső soron
önreflexió, öntisztulás, Könyv Kata egy installációját megidézve, amelyet a
festés végén megejtett ecsetkimosások alkalmával formálódó és fogyatkozó
maradékszappanokból készített. Ha a festés egyfajta misztikus küzdelem és
teremtés, ülepítő öntisztulás, akkor rituális lezáró aktus lehet a festő kezén
és az ecseten maradt nyomok, a küzdelem nyomainak eltüntetése. Miközben a
szappan magából adva fejti ki jótékony hatását, fogyatkozik, akár a Krisztust
idéző gyertya, vagy a legenda szerinti pelikán, amely saját húsát tépve
táplálja fiókáit. Mindez pedig egy zárt fiókdobozra van helyezve, aminek a
tartalma titokzatos rejtély.</span><br />
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="background-color: white; color: #444444; text-indent: 1cm;"><br /></span>
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="background-color: white; color: #444444; text-indent: 1cm;">Könyv Kata
gyakran használ szimbólumokat. Olykor előképek is előkerülnek, melyekkel
gazdagítja, árnyalja a mögöttes tartalmat, és ezen egyéni kapcsolódás révén
sajátos folytonosságot teremt. Példának okáért a </span><i style="color: #444444; font-family: arial, helvetica, sans-serif; text-indent: 1cm;">Greco és én</i><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="background-color: white; color: #444444; text-indent: 1cm;"> című
képén a festő csukott szemű önarcképének száját El Greco </span><i style="color: #444444; font-family: arial, helvetica, sans-serif; text-indent: 1cm;">Bűnbánó
Magdolná</i><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="background-color: white; color: #444444; text-indent: 1cm;">ja – kép a képben – fedi. Egy újabb gondolati lépést téve pedig ott
az </span><i style="color: #444444; font-family: arial, helvetica, sans-serif; text-indent: 1cm;">Anyajegyek emlékbe</i><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="background-color: white; color: #444444; text-indent: 1cm;"> című műve, melyen a homogén háttér
leplet formáló kivágatában megjelenő nőalak a szíve fölötti, inkább sebhelyeire
emlékeztető anyajegyeit engedi láttatni.</span><br />
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="background-color: white; color: #444444; text-indent: 1cm;"><br /></span>
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="background-color: white; color: #444444; text-indent: 1cm;">Ezen a vonalon
továbbhaladva említhető a halat tartó férfit ábrázoló festmény. Az arcvonások
csupán a kifogott halon tükröződnek vissza, és bár „fejetlen életképként”,
vagyis fej nélküli életképnek is vehetjük, Könyv Kata szívesen használ utalásokat,
így megkockáztatható, tulajdonképpen ily módon a hal a férfialak maga.
Krisztusi szimbolikával, mert a „nagy fogással” győztes és áldozat
egyszerre. Lazábban kapcsolódó kép a – tükröződés adta lehetőségeket
újfent kihasználó – tenyérben tartott kis újévi malac, és annak fényes, aranyat
imitáló, hamis felületén a torzuló és kicsorbuló arcok sora. Az újnak, újabbnak
és hamisnak a bálványa.</span><br />
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="background-color: white; color: #444444; text-indent: 1cm;"><br /></span>
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="background-color: white; color: #444444; text-indent: 1cm;">A
„kifordítottság” Könyv Kata érdekes motívuma. Megjelenik az épület
érhálózatának tekinthető huzalokban és kapcsolókban, mellyel az emberi testre
utal, míg jelen esetben a szépségiparra, fogyasztásra és önképre reflektál
fanyar humorral átitatva, amikor a fal előtt egy nekünk háttal álló női alakot
ábrázol, miközben a hátán sorjáznak a melltartók, árcímkével, talán páncélként,
de a valót elfedve, nem pedig szemtől szemben.</span><br />
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="background-color: white; color: #444444; text-indent: 1cm;"><br /></span>
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="background-color: white; color: #444444; text-indent: 1cm;">A tükröződés
folyományaként Könyv Kata a látszat kérdésével is előszeretettel foglalkozik.</span><i style="color: #444444; font-family: arial, helvetica, sans-serif; text-indent: 1cm;"> </i><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="background-color: white; color: #444444; text-indent: 1cm;">A
két változatban megfestett </span><i style="color: #444444; font-family: arial, helvetica, sans-serif; text-indent: 1cm;">Illúzió</i><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="background-color: white; color: #444444; text-indent: 1cm;"> című kép a tejüvegen át
szemlélt alak árnyát, feloldódását, mintegy valamiféle energiaáramlást láttatva
indítja el az asszociációs folyamatot. És ahogyan a körvonalak szétfoszlanak,
újabb és újabb hajlatok, héjak kerülnek fedésbe, ezáltal mintázva meg az
egymásra vetített alakok tömegének ezernyi apró rezdülését.</span><br />
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="background-color: white; color: #444444; text-indent: 1cm;"><br /></span>
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="background-color: white; color: #444444; text-indent: 1cm;">Kísérletező kedvétől
hajtva Könyv Kata a kifejezési lehetőségek skáláját kívánja szélesíteni. </span><i style="color: #444444; font-family: arial, helvetica, sans-serif; text-indent: 1cm;">Puha
képek </i><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="background-color: white; color: #444444; text-indent: 1cm;">sorozatában a bőr felületét imitáló hordozóra festi
testrészfragmentumait, és a rá jellemző vizuális játékkal utal a mögöttes
tartalmakra. Ez esetben, noha a négyzetes képformátumot megtartja, különböző
méretek és arányok által határolt kivágatok készülnek. Mindez pedig előzménye
Könyv Kata DLA-s vizsgamunkájának, a nagyobb méretű és már szabálytalan,
formázott, speciális puha hastorzónak, aminek a köldökében egy hajlított,
nagylátószögű tükör van elhelyezve. Különös képmása lesz ez a belenéző
látogatónak, hiszen a tekintet a lélek tükre, ahogy mondják, ezzel a
legszemélyesebb és -sokatmondóbb, miközben egy pillanatra a világ köldökévé,
origójává változik a születés csodájának gyújtópontjában. Innen hát a kiállítás
címe: </span><i style="color: #444444; font-family: arial, helvetica, sans-serif; text-indent: 1cm;">A kép tekintete</i><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="background-color: white; color: #444444; text-indent: 1cm;">.</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 1cm;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;"><span style="background: white;">megnyitószöveg, </span></span><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;"><span style="background: white;">Simontornyai
Vár, 2018. június 30.</span></span><br /></i>
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="background-color: white; color: #444444; text-indent: 0cm;">/ prae.hu,
2018.07.10. /</span></div>
</div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5748190646395662103.post-51006737660947365652005-12-02T20:00:00.004+01:002023-06-10T13:33:21.759+02:00Kiáradás<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<div style="text-align: left;">
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;"><span style="color: #444444;">Tóth Menyhért
kiállítása, Kalman Maklary Fine Arts, Budapest, 2018. II. 23 – III. 16.</span></div><div style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;"><br /></div><div style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;"><div style="line-height: 24px; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;"><span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444;">László Melinda</span><o:p></o:p></div><div><span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444;"><br /></span></div><div><span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444;"><br /></span></div></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444;">Tóth
Menyhért az igazán különleges, egyedi, őszinte és jelentős magyar művészek
egyike, ám életműve méltatlaul kissé perifériára szorult, illetve perifériára
szorították.</span><o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444;">A
Makláry Kálmán által vezetett galériában a festő munkáiból rendezett kiállítást
láthatunk, melyet Gaál József nyitott meg. Egy korai kapcsolódási pontot
említve Gaál a<span class="apple-converted-space"> </span><i style="color: #444444; font-family: arial, helvetica, sans-serif; line-height: 150%; text-indent: 35.4pt;">Másvilágkép</i><span class="apple-converted-space"> </span>című tárlaton (1992, Műcsarnok, Palme
Ház) Tóth Menyhért és Samu Géza társaságában állított ki, majd ugyanez az anyag
képviselte hazánkat a ’92-es sevillai világkiállításon. Nem szokásom személyes
történetekkel előállni, de visszagondolva mosollyal elkönyvelt érdekesség
számomra, hogy az első találkozásom Tóth Menyhért műveivel e kiállítások
katalógusa révén történt még a Kisképzőben, amikor a műteremben felfigyeltem a
kiadványokra, s bennük Tóth Menyhértre. Az év végi pakoláskor még mindig
gazdátlanul kallódó kiadványokat senki nem vitte el, így elhoztam azokat –
akkor még nem sejtve –, ha tetszik, ezzel a későbbi Mesteremet is
„kiválasztottam”. Komolyra fordítva a szót, Tóth Menyhért festőisége azonnal
megfogott. Láttam a kiállítását az Aulich Galériában, később olvastam Gaál
József mélyreható és rendkívül érzékletes írását (<i style="color: #444444; font-family: arial, helvetica, sans-serif; line-height: 150%; text-indent: 35.4pt;">Tóth
Menyhért – zseni a művészetben</i>. Forrás, 2004), melyben a befogadás kérdése
is szíven ütött.</span><o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444;">Úgy
gondolom, a művekkel való kapcsolatteremtés felmerülő problematikájának kapcsán
érdekes adalék Supka Magdolna 1964-ben írt<span class="apple-converted-space"><i style="color: #444444; font-family: arial, helvetica, sans-serif; line-height: 150%; text-indent: 35.4pt;"> </i></span><i>A
drámai groteszk szerepe a festészetünkben a művészetpszichológia szemszögéből</i><span class="apple-converted-space"> </span>című tanulmánya (többek közt ez is
szerepel a 2013-ban<span class="apple-converted-space"> </span><i style="color: #444444; font-family: arial, helvetica, sans-serif; line-height: 150%; text-indent: 35.4pt;">A
drámai groteszk</i><span class="apple-converted-space"> </span>címmel
megjelent összefoglaló tanulmánykötetben), melyben a művészettörténeti
változások belső mozgatórugóinak vizsgálatával, a tartalom és forma, a ráció és
ösztönösség, a valóság és látszat, képzelet kérdéseire világít rá, miközben
számos szempontváltásra, hangsúlyeltolódásra rámutat. Ebből következik, hogy ez
a művészeti szemléletváltás, tendencia az értelmezésbeli nehézségek, a
furcsaság, a kanonizálhatatlanság kényelmetlensége miatt perifériára szoríthat
egy alkotót. Természetesen, a művek befogadásakor egy másfajta „logika” alapján
van, lehet csak keresnivalónk. Így van ez a Supka Magdolna által nagyrabecsült,
jelentősnek ítélt művészek, mint Szalay Lajos, Vajda Lajos vagy Bálint Endre,
de talán különösen igaz ez Tóth Menyhért művészetének megértése, átérzése
esetében.</span><o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444;">A
szecesszió, az expresszionizmus vagy a kubizmus, így a stilizáltság, a
dekorativitás vagy a groteszk mint kifejezési módok különböző stiláris jegyei
megtalálhatók ugyan a képeiben, ezáltal van Gogh vagy Daumier is megemlíthető,
de a „Tóth Menyhért-i szándék” természetes formavilága nem kívülről
meghatározott. A Tóth Menyhért számára jól ismert és természetes közeg, a
falusi lét, paraszti világ egyszerű természetközelisége, mondhatni panteizmusa
nem vesztette el a kapcsolatot a „bensővel”.<span class="apple-converted-space"> </span>A
mindennapi mozzanatokból táplálkozó festményeket fokozatosan mélyebb és
átfogóbb ábrázolási kényszer, megfogalmazás váltja fel, a lét mibenléte, a
létezés vitalitásának kifejezése. Tehát festészetének stilisztikai milyensége a<span class="apple-converted-space"> </span><i>lényeg</i><span class="apple-converted-space"> </span>megnyilvánulása, mely egyszerre
személyes és tág, kozmikus ívű. Lényegi alatt azt a valamiféle titokzatos belső
energiát, ősállapotot, befogadó és szerteáradó, időtlen, ám folyton változó,
folytonosan alakuló, lüktető momentumot kell megragadnunk, mely a –
mindannyiunkban meglévő – közös pont. Az a gomolygó létezés, melyben metaforák,
toposzok, szimbólumok, archetipikus tartalmak és mélylélektani sajátosságok
vegyülnek.</span><o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span face="Arial, sans-serif"> </span><span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444;">Műveinek játékossága, humora vagy groteszksége a kihangsúlyozó,
túláradó, átalakuló vonásból fakad. Alakjai, „lényei” esetében megfigyelhető a
külső-belső formák, felületek, vonalak, fénypászmák sajátos téralakító volta,
szervesülése, kettőssége vagy átfordulása, amellyel „átírja” a képet. A szerves
egységben ősállat és ember egymás mellett létező, de az ember-állat,
állat-ember határai elmosódnak. Ahogy a játékosság és transzcendencia
kettőssége jellemzi a festményeket, úgy a képfelület is ezt az ambivalenciát
mutatja. A világos, visszafogott és finom színkezelés – bár ez korszakainak
függvénye is – egyszerre éteri, légies és testes, ahol a felhordott
festékrétegek pasztózussága valamiféle massza vitalitásaként jelenik meg, mint
organikus energia ölt testet. Egyfajta genezis megy végbe a műveken, az
életmag, a sarjadás, a gondviselés, a megóvás gesztusa, majd visszahúzódás a
vegetáció ciklikusságának végtelenjébe. Mégis, amitől különösen megindító, az
az atmoszféra, az a lágy rezgés, ami a képekből árad. Akár egy kis élet
megszületésének csodája, annak halk lélegzete és bizonytalan mozdulata. A
mindent átható belső érzelmi töltet, belső izzás kisugárása, a
szeretetteljesség; ez a belső „gazdagság” ölt testet Tóth Menyhért – a mindent
magában foglaló, színek összességének – fehérjében.<span class="apple-converted-space"> </span>A „sugárzó szeretet” áradása révén a
tér áramlással telítődik, a keretet szinte szétfeszítve, mely az örök vajúdás
és természeti megújulás. A lét sugárzó és befogadó voltának összecsengése az a
teljesség, mely a lágy, bensőséges együttérzés maga.</span><o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span face="Arial, sans-serif"> </span><span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444;">Tóth Menyhért szavaival zárva: „Az évszakok üzennek – lám, a
megújulás örök!”</span><o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444;">/ Élet és Irodalom,
2018. március 9. /</span><o:p></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvnuhIfTqg7sSNW9xZinjgYjBBC282TSeEqhrP2voB3lvYav9tOPhGUgRShsKlT4GxTpAivptdYT4rRMhYmXHT2NA5SCnLWdjWpElaNbiFarfH0PvLQsHy42HIUTD5zuy6MwnaQY_8CdA/s1600/toth_menyhert_meghivo.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1535" data-original-width="1600" height="191" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvnuhIfTqg7sSNW9xZinjgYjBBC282TSeEqhrP2voB3lvYav9tOPhGUgRShsKlT4GxTpAivptdYT4rRMhYmXHT2NA5SCnLWdjWpElaNbiFarfH0PvLQsHy42HIUTD5zuy6MwnaQY_8CdA/s200/toth_menyhert_meghivo.jpg" width="200" /></a></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
</div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5748190646395662103.post-72915529978439611722005-12-02T19:30:00.001+01:002023-06-10T13:35:36.653+02:00SorsJáték<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<div class="MsoNormal" style="line-height: 24px;">
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="color: #444444;">Részegh Botond
kiállítása, Várfok Project Room, 2017. október 18 – 2018. január 7.</span></div><div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="color: #444444;"><br /></span></div><div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444;">László Melinda</span><span face="Arial, sans-serif"><o:p></o:p></span></div><div><span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444;"><br /></span></div></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444;">A
Várfok Project Roomban Részegh Botond két, stílusában egymástól elkülönülő
grafikai sorozata látható, mely grafikusi vénájának keresztmetszetébe enged
bepillantást, s a művészi attitűdben tapasztalható kettősség is megmutatkozik.
A kiállításon papíralapú munkákat láthatunk, mely a kávéfoltokból építkező
fejeket a tussal kialakított rajzolatokkal, erotikus alakrajzokkal ütköztetik,
ezzel kirajzolva a kifejezésmód két pólusát. Természetesen az eltérő technika
okán különböző vizuális lehetőségek nyílnak, de sokkal lényegesebb tényező,
hogy egy művész nem lehet a stílus rabja, hiszen a kifejezésmódot mindig a
felszínre törni akaró belső töltet hívja életre, irányítja, és minden anomália
ennek függvénye.</span><span face="Arial, sans-serif"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="background: white; color: #444444;">A művész minden esetben a megformált motívumra helyezi a
hangsúlyt, a háttér nem meghatározott, és szerepe az ábrázolandó kibontásában
van, ezért semmilyen mellékzönge, felesleges sallang nem vonja el a figyelmet a
létesülés minden finomságáról vagy megrázó drámájáról. Képi ábrázolása nem
leíró jellegű, a megfoghatatlan, a rejtett tartalmakathoz nyúl vissza, melyben
a hiány és az elérhetetlen is jelen van.</span><span face="Arial, sans-serif"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444;">Művészete
a gondolati rokonság révén rendre „találkozik” az irodalommal, példának okáért
említve a közös munkát Markó Bélával, amikor a költő <i style="color: #444444; font-family: arial, helvetica, sans-serif; line-height: 150%;">Boldog
Sziszüphosz</i> című haikukötetét illusztrálta, majd létrejött a <i style="color: #444444; font-family: arial, helvetica, sans-serif; line-height: 150%;">Passiójáték</i> című
kötet, mely esetében a költeményeket a művész munkái ihlették, vagy éppen az <i style="color: #444444; font-family: arial, helvetica, sans-serif; line-height: 150%;">Erőtánc</i> Dragomán
Györggyel. Részegh korábbi műveiben fellelhető szimbolikus társítások, mint a
Minotaurosz vagy Sziszüphosz alakja is jól mutatja, hogy az alkotót az <i style="color: #444444; font-family: arial, helvetica, sans-serif; line-height: 150%;">ember</i> problematikája
foglalkoztatja, a belső gyötrődés, az alapvető létkérdések szorítása, mely a
születés, a szexualitás, a szerelem, a mi végre élünk és a halál újra és újra
átértékelésre késztető talánya. A művészi pálya tágabb áttekintésével
kiérezhető szorongó, tragikus felhang legtöbbször a – címadásban is
visszaköszönő – játékosság és lehetőség esélyével oldódik, noha a <i>Fogoly</i>
és <i>Lélekvesztés</i> festményciklus által kijelölt irány nélkülözi a derűt. A
lüktető élet az önfeledt örömök és mélységek együttese. Nem értékelnénk a
nyarat, ha nem tapasztalnánk meg a telet – mondják.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444;">A
kiállításon szereplő 2009-es <i style="color: #444444; font-family: arial, helvetica, sans-serif; line-height: 150%;">Játék
a bűntethetetlen fantázia bűnével</i> sorozat jelzésszerű, karcosabb
megfogalmazása, nyers vehemenciája egy szeizmográf ábrájaként olvasható, mely
által minden idegszál megfeszülése, intenzitása, a legapróbb rezdüléstől a
legvehemensebb fellobbanásig rögzül. Minden megerősődés és elhalás, minden
kanyarulat, elhajlás, vadhajtás, megszakadás, egy ponton időzés vagy önmagába
visszafordulás a „vonal sajátos útja”, áttételes jelentés hordozója. Játék?
Bűn? Fantázia? Büntetés? A fantázia megfoghatatlansága, valamint a bűn és
bűnhődés kérdésfelvetése ez. A képzelgés hiába illúzió, mert a titkos,
elfojtott vágy léte erős valóság, s megkerülhetetlen erőket mozgat meg. Nincs
valódi történés, mégis oly valóságos a kéj mániája vagy a pótlék, mely legalább
egy időre elfedi a disszonanciát, a hiányt; mámoros egyszersmind szorongató. Az
érzékiségben megmerítkezett töltekezésben, az életteli kapaszkodóban való
feloldódásban valahol mégis mindig ott az egyedüllét. Az adni és kapni
meghiúsul. A szeretve lenni elsődlegessége maga a belső bizonytalanság, kérdés,
hogy önzése ismeri-e a valódi szerelmet, szeretetet.</span><span face="Arial, sans-serif"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444;">A
primer tusrajzok feltárulkozásához képest egészen más hangot üt meg Részegh a <i style="color: #444444; font-family: arial, helvetica, sans-serif; line-height: 150%;">Fejek</i> (2013)
sorozat esetében. Lelkiállapotok, lírai rezdülések oldott költőisége – vágnák
rá sokan, ami oly könnyen adja magát. Látszat. Felszín. Nem egyénített fejekről
van szó, inkább egyfajta mélylélektani „térképről”. A szépiaszerű színvilág
éterisége ellenére domborzatot idéz, mint valamiféle <i style="color: #444444; font-family: arial, helvetica, sans-serif; line-height: 150%;">belső
táj</i> kivetülése. A kontúr bizonytalan csipkézete a belső történésre
irányítja a figyelmet, az agy ülepítőmunkájára. Az esetlegességet az
alkotófolyamatba építve kifejeződik az ember bizonytalansága és esendősége is,
de a nem szűnő gomolygás összetettebb. A kérdés, tudunk-e jól <i style="color: #444444; font-family: arial, helvetica, sans-serif; line-height: 150%;">olvasni</i>,
észre vesszük-e, hogy nem csak a vonal ábrázol, a „köztes lét” ugyanúgy
„vallatható”. Arcon belül arcok sejlenek fel, emlékek és álmok vegyülnek,
tekintetek és jelentéktelennek tűnő rezdülések villannak fel, ahol a rétegek a
tapasztalás fátylai, melyek valamit elfednek, míg mást kidomborítanak, s ez az
öröm és gyötrelem, kiteljesedés és önmagába roskadás, vívódás és felszabadulás
körforgását írja le. Az áttűnések és áthatások alakította, bőrt idéző, áttetsző
felületek membránként feszülnek, a <i style="color: #444444; font-family: arial, helvetica, sans-serif; line-height: 150%;">benső</i> feszíti
és ernyeszti, veti redőit érzékeny, sérülékeny hártyájára. Vallomása átjáró két
világ között; a megfeszített megtisztulás.</span><span face="Arial, sans-serif"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444;">/ Élet és Irodalom,
2017. december 15. /</span><span face="Arial, sans-serif"><o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5748190646395662103.post-62148655305469318922005-12-02T19:00:00.004+01:002023-06-10T13:38:17.479+02:00Minden a szemünk előtt<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="color: #444444;">Zirczi Judit: Szabad szemmel láthatóan. Magyar Műhely Galéria,
2017.VI.21 – VII.7.</span></div><div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="color: #444444;"><br /></span></div><div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">László Melinda</span><span style="line-height: 24px;"><o:p></o:p></span></div><div><span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px; mso-bidi-font-size: 13.5pt;"><br /></span></div><div><span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px; mso-bidi-font-size: 13.5pt;"><br /></span></div></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Zirczi Judit aktuális
kiállítása a Magyar Műhely Galériában jól példázza az alkotó szenzibilitását és
festészeti kvalitását; a hagyományos festészet, a manualitás iránti
elkötelezettségét és a festményei által megfogalmazódó összetett világképet –
az emberről, az anyaságról, a családról, az otthonról, valamint az emberről, a
természetről és az urbanizációról, e három tényező kapcsolatáról, érzékeny
kölcsönhatásáról.</span><span style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Az absztrahálás, a
dekorativitás és a plaszticitás, a faktúra egyaránt vonzza a festőt, s a
kifejezési szándék diktálja, hogy éppen melyik irányvonal erősödik fel. A
forma- és színkezelés sajátos dinamikát ad a festményeknek. A telt, mély
színek, jellemzően a földszínekkel társított, finoman hangolt színkontrasztok
alkotják a művek koloritját. A könnyed színvilágú, illékony képek esetében is
az erőteljes ecsetkezelés az uralkodó, miközben az egyneműbb, dekoratív,
konkrét sziluett által körülhatárolt formákat és a pasztózusan felkent
festékrétegekkel megfogalmazott képrészeket is előszeretettel ütközteti.
Ezenkívül az áttűnések izgalmas vizuális és gondolati töltettel bírnak.</span><span style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Zirczi Judit műveiben, ha
valamilyen alak meg is jelenik, a táj mindig hangsúlyos szerepet tölt be, és
rendszerint nem a figurának alárandelt, ugyanakkor az alakok sem valami
staffázsfigurák. Ember és környezet egyenrangúságának, harmóniájának vagy éppen
e viszony megbomlásának a tanúi lehetünk általuk. Az alakok nincsenek
részletezve, az arcvonások nem kivehetők, ezzel is eltávolítva a
személyességtől, hogy valami általános érvényűt fogalmazzon meg, ily módon
valamiféle viszonyrendszer, létállapot ölt testet az alkotásokban. Nem egyfajta
pillanatnyi lelkiállapotot leképező „belső tájak” ezek, inkább a valóságból
kiinduló, de egyre jobban az elvonatkoztatás felé forduló környezetábrázolás és
figura „találkozásának” víziója, mely által az ember környezetébe való
beágyazottsága, annak az áldásai, a viszontagságai és a civilizációs változások
generálta problémák, kérdések fogalmazódnak meg. Ebben a szimbiózisban a
harmónia, a szinte feloldódó egyesülés, a kiszolgáltatottság, a pusztítás és
pusztulás momentuma is megjelenik. Költői képeiben néhol a szürrealizmus jegyei
is megmutatkoznak.</span><span style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Zirczi Judit a festményein
lényeges pontokat érint. Ahogyan a kiállítás címében is szerepel, „szabad
szemmel láthatóan” létező dolgokat „rögzít” a művei által, s a kérdés az, hogy
nyitott szemmel és szívvel járunk-e a világban, hogy<span class="apple-converted-space"> </span><i>látunk-e</i>, vagy csak<span class="apple-converted-space"> </span><i>nézünk</i>, s ha olykor nekünk nem
tetszőt látunk, hogyan reagálunk. Különböző stációkat felmutatva a gondtalan,
édeni állapotot idéző gyermeki ártatlanságban, egyszerűségben,
természetközeliségben, szabadságban, kíváncsiságban, önfeledtségben vélhetünk
felfedezni valamiféle origót. Ugyanakkor „beszivárog” valami a meztelenül
strandoló, a vízpart nedves és hűvös homokjában játszadozó gyermekek időzésébe,
ami mégis megzavarja az idillt. Egy másik alkotásán egy pár halad magányosan a
voltaképpen megfoghatatlan térben. A vízen, a tükröződés aranyló csillogásának
égként ragyogó felszínén, látszólag szinte talaj nélkül lebegnek, egymásra
utalva, de mégsem egyedül.</span><span style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Az emberalak mellett a festő
vissza-visszatérő motívuma a kietlen, köves, töredezett vagy mocsaras táj, a
gomolygó és súlyos felhőtakaró, mely sokszor összeér, összemosódik a vízzel, az
ingoványos talajjal, valamint az épített környezet, különös hangsúllyal a gyár
monstruma – talán nem is olyan meglepő ez a Pakson élő művésztől.</span><span style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Egyik festményén a széles
horizontot láttató, zöldellő gyepű talajon elsőre akár folyónak vagy útnak
tetsző, ám valójában derékszögekkel tördelt sötét és mély árok – sebként –
húzódik keresztül, s vágja ketté azt, miközben a tekintetet a beláthatatlan
távolba vezeti, ahol a cunami óriáshullámainak is beillő vaskos, sötét fellegek
takarják el a napot. Mindeközben a képen látható magányos alak talán az átjárót
keresi a másik oldalra, a kis áthidaló földnyelvet. Az átkelés momentuma egy
másik festményen visszaköszön, de nem is igazán tudni, hogy a patakszerű sötét
anyag voltaképpen mi is.</span><span style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">A mocsaras, lávaszerűen
formálódó föld, valamint a sík és kopár talaj egymás ellenpontjait képezik. Az
erősebb absztakciót mutató vonulatba tarozó, szürrealisztikus festményén a
földben mint valamiféle „negatív város” jelennek meg házak, templom, illetve
annak bemélyesztett, üres helyei. Egy egykor volt falu emlékét idézik meg,
mintha csak sírhelyek lennének, a külső formát megőrző üregek, akárcsak Pompei
„üregei”. Majd egy másik festményen az erdő közepébe vágott tisztáson
létesített ipari létesítményt ütköztet a művész a természettel, s a gyár
mélyrehatoló „kihatásának” jelzését ábrázolja.</span><span style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">A kör bezárulni látszik, mert a
civilizációs „szükségletek” – legalábbis mértékét és gondatlanságát tekintve –
a természet kárára vannak, ami félő, hogy a mi rovásunkra megy. Magunk alatt
vágjuk a fát, ahogy mondják, és ahogyan figyelmeztet bennünket az aggódó művész
és anya.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">/ Élet és Irodalom, 2017. június 30. /</span><span style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5748190646395662103.post-31602325430174290142005-12-02T18:30:00.001+01:002023-06-10T13:42:16.085+02:00Ikonikus profán<div style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="color: #444444;">Bács Emese: A városban. MAMŰ
Galéria, 2017. június 2 – 23.</span></div><div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="color: #444444;"><br /></span></div><div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">László Melinda</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 24px;"><o:p></o:p></span></div><div><span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px; mso-bidi-font-size: 13.5pt;"><br /></span></div></div>
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Bács
Emesének <em>A városban</em>címmel
nyílt kiállítása a budapesti MAMŰ Galériában. A festőművész a Brassói Művészeti
Líceumban tanult, majd 2004-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem
festő szakán. Képeit a hagyományos festészeti eljárások és az egyedi
anyaghasználat kombinálásával „építi fel”. A festőt körülvevő világ lecsapódása
jelenik meg ezekben az alkotásokban, melyekben a valóság vizuális ingerei és
együttállásai ragadják meg a művész figyelmét, de a leíró ábrázolásmódot a
különféle hordozók és applikációk által megtöri, így a vizuális formabontás
gondolati síkon is hullámokat vet.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">A művész fel
akarja hívni a figyelmet az<i> <em>„egzisztenciális
válság jelein túl bizonyos szellemi, lelki anomáliákra”.</em> </i>A
fogyasztói társadalomban tapasztalható uniformizálódás és technikai fetisizmus,
ahogyan Bács Emese vélekedik, egyre inkább kiöli a szemlélődés képességét, a
humanizmust, s központi kérdéssé válik a perifériára szorulás és egzisztálás.
Látnunk kell, fenyegető tendencia az elidegenedés, a szétesés, a
kommunikációképtelenség, az érzelmi elsilányulás jelensége, a társas
kapcsolatok elhalása és hiánya, a szellemi és lelki válság. Reménykeltésként
megjegyzem, amikor egy szélsőség túlteng, mindig felerősödik az igény az
ellenkezőjére, s az addig búvópatakként még meglévő csökevény felerősödik. </span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Bács Emese
alkotói módszere „technikai értelemben a problémák, akadályok, határok
felállításán és azok leküzdésének kísérletén alapul”, így a közlekedési
hálózatok térképe által szimbolikusan az életutak „szövete” jelenik meg. A
festett elemek mellett felhasznált tárgyi hulladékok, maradékok, eldobott,
talált dolgok által megjelenik a pillanatnyiság és mulandóság kérdése is. A
káosszal szembeállított rendszer a szerkezeti rajz, az alaprajz, a térkép. A
mesterséges, épített környezet az organikus természet ellentéte, egyszersmind
civilizációnk sémája, az <em>ismert</em>
és <em>biztos</em>
kapaszkodójának megjelenítője. Bács Emese kollázs-elvű képalkotása által a
rész-egész gondolatkörével is „játszik”, így a kiemelt kontúr révén a
térbeliséggel, hiszen a vonal varrja össze vagy választja el a dolgokat, s az
alakok sziluettje vagy éppen a ruházat mintázata összecseng a város úthálózati
térképét pókhálószerűen kirajzoló vonalakkal. Pasztózus festékfelhordása,
elnagyolt és tömbszerű megfogalmazása dekoratív törekvéssel társul. Hol a
nagyobb, egynemű, sík felületek, hol a vonal rajzolata adja a szín- és térbeli
komponálás alapját, mely az adott képi szituáció hangulatát, annak elsődleges
közvetítőjeként hivatott megidézni. A fanyar színkavalkád és a zűrzavar érzetét
keltő formai töredezettség, toldozott-foltozottság jellemezte városképei nem
mentesek az iróniától.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Bács Emese
premier planba hozott jelenetei, alakjai sok esetben a banalitás talaján
mozognak. Figurális festészete jellemzően nem esztétizál, s a szépelgés nélkül
megfogalmazott alakok darabosságával, esetlegességével és esetlenségével a
groteszk brutalitása, „barbársága”, de nagyon is emberi mivolta mutatkozik meg,
a valóság „púder” nélküli, hétköznapi arca. </span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Az emberi lét
labirintusa rajzolódik ki; korunk és társadalmunk problémái mentén az egyén
viszontagsága és küszködése vetődik fel, kérdések, állomáspontok,
élethelyzetek, viszonyrendszerek, sorsok, választások és determináltság
szorongató, gyötrő problematikája.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Ariadne
fonalaként vezetve rajzolja ki a térképet, mint érrendszer vagy valami
ujjlenyomat, így megfogalmazva a milyenségét, s megragadva a jellegzetességeit.
Minden városnak megvan a maga „arca”, a távolból, magasan felülemelkedve
összeáll a kép, „nagyvonalakban” láttatva a fő csapásvonalakat, de a
hajszálerek, a vargabetűk és repedések, a különleges vagy járatlan utak csak
egészen közelről válnak láthatóvá, bontakoznak ki. A város „arca” egyben a
társadalom „arca”, lenyomata, melyen megmutatkoznak a társadalmi viszonyok, a
felszín és a külcsín, ahogy a visszásságok és disszonanciák is. A társadalom
nyájszerűségében az egyén szinte eltűnik, feloldódik a megszokás és lemondás,
beletörődés olvasztótengelyében; ezzel felvetve az individuum egyszeriségének,
különlegességének, értékességének és felelősségének gondolatát. Egyfajta
felelősség – ugyanakkor döntés – az is, ha valaki nem tesz meg mindent
képességeinek, tehetségének gondozása érdekében, parlagon hagyva értékeit,
gyakran kényelmessége és gyávasága okán, s a könnyebbség kedvéért vállat von a
benne rejlő potenciálra. S itt nem is, vagy nem csak a tanultságáról van szó,
hanem az<em>emberség</em> elsikkadásáról;
az odafigyelésről, az odafordulásról, a jószándékról, az egyenességről, a
bizalomról, a féltésről, a gondoskodásról vagy a részvétről. Bács Emese ezt a
távoli-közeli arcot vetíti egymásra.<o:p></o:p></span></div>
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
</div>
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">/ Tiszatáj online, 2017.06.18.
/</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5748190646395662103.post-76806066795166491712005-12-02T18:00:00.001+01:002023-06-10T13:41:17.187+02:00A külső-belső mentén<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="background-color: white; color: #444444;">Könyv Kata: Kívülvalóság. Magyar Műhely
Galéria, 2017. április 05 – 28.</span></div><div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="background-color: white; color: #444444;"><br /></span></div><div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span face=""Arial","sans-serif"" style="background: white; color: #444444; line-height: 24px; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">László Melinda</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 24px;"><o:p></o:p></span></div><div><span face=""Arial","sans-serif"" style="background: white; color: #444444; line-height: 24px; mso-bidi-font-size: 13.5pt;"><br /></span></div></div>
<div style="background: white; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="background: white; color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Generációjának
egyik legtehetségesebb fiatal festője, KÖNYV KATA a Magyar Képzőművészeti
Egyetemen diplomázott (2008) Gaál József tanítványaként, jelenleg doktori képzésen
vesz részt Pécsen. A Magyar Műhely Galériában megrendezett tárlaton a
tradícionális festészti vonulatot képviselő alkotó klasszikus olaj és vászon
technikájú képei mellett láthatók egyéb hordozóra készült munkák is, és a festő
az installáció nyújtotta lehetőségeket is kihasználta.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="background: white; color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">A kiállítás
címében a művész a foucault-i ’kívülvaló gondolatára’ (la pensée du dehors)
utal, mely szerint a <i>kint</i> és <i>bent</i> közötti
elválasztó vonal nem rögzíthető, s mint <i>gondolat</i>, egyfajta
hatásmechanizmus van jelen.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="background: white; color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Könyv Kata
realista festészeti attitűdje metaforikus ihletettségű és groteszkbe hajló,
melynek sajátos eleme az irónia és a humor. A festőt körülvevő személyes
élettér, vizuális környezet reflexiója jelenik meg a képeken, de nem valamiféle
mimézisről vagy üres esztétizálásról van szó, sokkal inkább a vizuális és a
gondolati sík egységéről, a tartalom és a forma egyensúlyáról, mely a valódi
műalkotás sajátja, ily módon mentes minden sallangtól és öncélúságtól. Eme
szándék vezeti Könyv Katát, amikor az asszociációkra épülő érzelmi és gondolati
töltéssel bíró munkáit létrehozza. Azon belső késztetés, kényszer hajtja, mely
által a műveken keresztül a megismerés és megértés ülepítő folyamata megy
végbe, a mélyebb összefüggések feltérképezésének szándéka által diktált minden,
miközben hangsúlyos szerepet játszik az (ön)kritikus szemlélet.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="background: white; color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">A jelen
korunkat alakító információáradat és az egymást érő legkülönfélébb vizuális
impulzusok különös, kiméraszerű képződményt alkotnak bennünk, s rengeteg
hiánypótlékkal kábítanak. A felhalmozott lexikális tudás, részlet ellenére,
amivel a <i>nagy egész</i>et áhítjuk „összerakni”, inkább a
fragmentálódás, mint a kohézió válik tendenciává. A jó értelemben vett
érzékenység elcsökevényesedik, noha csakis a beleérzés által kerülhetünk
közelebb a <i>lényeg</i>hez. Az „örök titok” megmarad, mert fátyol
homályosítja el tekintetünket, mely nem lebben fel, ám rajta keresztül mégis
átszűrődik egy kevés fény teret engedve a sejtésnek, így a titokzatosság örök
kísértés – talán nem is baj. Be kell látnunk, valójában semmivel nem tudunk
többet, mint elődeink, s a hibákat is újra és újra elkövetjük. Mégis, gondoljuk
meg, nem lehetséges, hogy közelebb vagyunk a <i>lényeg</i>hez, mint
gondolnánk, csak nem <i>látunk</i>, pusztán <i>nézünk</i>? Nem
igaz-e, hogy ami igazán lényeges, az valójában nagyon is egyszerű?</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="background: white; color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">A
„kívülvalóság”-ban ott a szétzilálódás veszélye, és az elszakadás momentuma is
megidéződik. A széttöredezett <i>egész</i> szilánkjainak különböző
minősége, különös egymásmellettisége montázs-szerűen „találkozik”, de
forradások nélkül már nem ízesül.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="background: white; color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Könyv Kata
festészetében az élet szőttese, az emberi lét teljessége ölt testet, az egyént
gyötrő létkérdések és a – gyakran önmagunk által kreált útvesztőnek tetsző
labirintusban – civilizációs társadalmi problémák tapintódnak ki éppen ama
fókuszálás által, ahogyan a festő a fragmentumba, a szimbólumteremtő, szinte
jellé emelt kiragadott részletbe, valamint az irányított motívumtársításba
sűríti egy-egy leleplező vallomás sóhaját vagy éppen felkiáltását. Képei által
a ciklikusság és az ellentétes erőhatások közötti fluktuáció, a centrum és a
periféria, a rész és az egész, a valóság és a látszat, egészen a projekció
kérdésének felvetéséig jutunk, egyúttal megidézve az érzelmek, a szépség, a
fogyasztás, a szerepek és az álarc problémakörét.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="background: white; color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Az <i>Éjszakai
leolvasás</i> című festmény gázórája a fogyasztás, a jólét és az élet
gondolatkörét idézi meg, egy szerkezet egyértelmű utalással az emberi szívre,
ahogy a csövek is az érrendszerhez hasonlóan veszik körbe. A kiállítótér
takaróburkolatának megnyitásával feltárult az épület saját „hálózata” is,
mintegy különleges adalék, az eredeti és a festett való. Még egy lépés.
Az <i>Arany-arány</i> című kép sokak által ismert kis újévi malaca
anyagában legfeljebb csak imitálja az aranyat, csillogása hamis illúzió,
ahogyan a bőséget szimbolizáló koca méretének is csupán töredéke a tenyérnyinél
is kisebb „jószág”, bár a szokásokat tekintve nem a méret a lényeg, igaz, a
fiatal sertés ajánlott, hanem, hogy előre túrjon. Csalódottan kereshetjük a
felületén eltorzult arcunk, vonásunk tükröződését.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="background: white; color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">A <i>Részben
egész</i>-sorozat, ún. „Puha képek” hordozója nem vászon, az alkotó ily módon
próbálta hangsúlyozni, kiemelni a test lágyságát és bársonyosságát. Az emberi
testrészek hol könnyebben, hol nehezebben felismerhetők, de a pőre valóság
felmutatásán túl, mint az összefont ujjak fogaskerékre, cipzárra emlékeztető
cikk-cakkja, vagy éppen a köldök rése és a hasfal finom sávjai által kirajzolt
„tájkép” egyrészt, mint az élet lenyomata, másrészt, mint a gondolati síkon
történő kiegészítés kiindulópontja jelenik meg.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="background: white; color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Az <i>Édeske</i> és
a <i>Szívtál</i> két kisméretű, intim kép. A vásznon csupán egy szív
alakú, fehér porcelántál van ábrázolva premier planban, vetett árnyékkal, mely
szorosan öleli körül a fényforrással átellenes szív-oldalt, része annak, s
miközben kiemeli a ragyogását, az árnyéknak, mint fény-hiányos sötét oldalnak,
nélkülöznie kell azt. Az egyszerű tálkában pedig mindössze egy apró
édesítőszert találni. Oldott ecsetkezeléssel, lazán feldobott, a háttérben
már-már feloldódó finom, kerek tányér és a fémes, hideg és éles villa
találkozásának kettőssége uralja a<i> Mint a villám</i> című
festményt.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="background: white; color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">A
festőnő <i>Maszk I-II.</i> (<i>Fehérre</i> és <i>Paint it
black</i> alcímmel) című festmény feketén-fehéren „tálalt” arctisztító
pakolás-maszkjai természetesen egy hétköznapi szépségápolási procedúra
megörökítői, de miközben a nőiséggel foglalkozó festészeti vonalat is
megpendíti, Könyv Kata esetében nem feledkezhetünk meg arról, hogy
előszeretettel alkalmazza az apró dolgok, a lényegtelennek tűnő mozzanatok
mögött húzódó áttételesség általi gondolattársítást, s nincs ez másként ebben
az esetben sem. Titulálhatjuk profán szentképeknek a <i>Kívülvaló I-II.</i> című
művet. Mindkét alkotás éteri letisztultságra törekszik, s a lényegtelent elvető
puritánság befelé fordulásra hívja a nézőt is. Az egynemű fehér háttér
lepelként öleli körül az arcot és a mellkast, s élesen kirajzolja, szinte
kivágva azt a térből, helyet követelve neki létre hívja, de míg az egyik
esetben a <i>belső</i> nehezen kivehető, elmosódó, addig a másik
esetben (<i>Anyajegyek emlékbe</i> alcímmel) a szuggesztív tekintetű alak
anyajegyekként induló sebhelyeit fedi fel.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="background: white; color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Könyv Kata egy
„éles szemű” és „nyitott lelkű” művész jó érzékével, finoman hangolt
költőiségével, humorral és olykor iróniával teli asszociatív ihletettséggel
irányítja a figyelmet a valóság felfogásának kérdésére, az egyént meghatározó
és mozgató lelki tényezőkre, a kettősségekre, a disszonanciára, miközben az
erőteljes és vérbeli festőiséggel megfogalmazott műveiben a zsigeri festészet
iránti elkötelezettség, mintegy szinte erotikus munkafolyamat és
felületalakítás mindvégig jelen van. Ez az egység jelenti biztosítékát az
előtte álló hosszú útnak.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span face="Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #444444; line-height: 150%;"><br /></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<span face="Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #444444; line-height: 150%;">( Balkon, 2017/2. )</span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<span face="Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #444444; line-height: 150%;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjM4mxYcmmgrZSPDb1oE8W9Flhs9UMMgFj314D5QFOtAfnDBjolf7dz-JMQwDkIn92RlkM-WRZCQPiZbAv3C7fzvLRcxucpQjgpEC-m7gMPug8K-5ECzMq7OfFxG1Ci35ubK3mntMLv3iw/s1600/WP_20170525_008.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1078" data-original-width="1600" height="214" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjM4mxYcmmgrZSPDb1oE8W9Flhs9UMMgFj314D5QFOtAfnDBjolf7dz-JMQwDkIn92RlkM-WRZCQPiZbAv3C7fzvLRcxucpQjgpEC-m7gMPug8K-5ECzMq7OfFxG1Ci35ubK3mntMLv3iw/s320/WP_20170525_008.jpg" width="320" /></a></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5748190646395662103.post-15037949818367586982005-12-02T17:30:00.025+01:002023-06-15T14:54:21.506+02:00A létezés dinamikája<div style="background: white; line-height: 150%; text-align: justify;">
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="color: #444444;">Pet'R rajzok. B32 Galéria, 2017. április 5 – 27.</span></div><div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><br /></div><div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;"><span style="color: #444444;">László Melinda</span></div><div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: left;"><span style="color: #444444;"><br /></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt; mso-bidi-font-style: italic;">Kovács
Péter</span><span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">t a létezés foglalkoztatja: minden, ami
ebben sűrűsödik össze. Ily módon a világgal való kapcsolata, ütközése s az
oda-, visszahatás sajátossága egyaránt, mely egy titokzatos, különös és
impulzív kölcsönhatás – miközben ezáltal a rajz mint a művészi attitűd és
kifejezésmód mibenléte is megfogalmazódik.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Lírai és expresszív művei
emberábrázolások, de ez nem a szokványos értelemben vett látványelvű
figurativitás, sokkal inkább egyfajta belső tendencia megmutatkozása,
felsejlése vagy kitörése, valamiféle belső, rejtett energia, a születés és a
megsemmisülés, a valamivé válás folyamata, a formakeresés, a kialakulás és
elhalás dinamikája. Grafikáinak finom, költői, talán néhol könnyednek és
játékosnak tűnő, de a tragikus érzületet rendre magában hordozó, gomolygó
képződményeiben a létezés nagyszerűsége, csodája és drámája feszül. Nélkülözi a
– többnyire visszafogott koloritú – festmények húst megidéző színét, az érzelmi
intenzitást megragadó és befolyásoló, az uralkodó hangulatot sugárzó és
felerősítő színdinamikáját, s eme „lemondás” puritanizmusa életre hívja a vonal
legfinomabb rezdülése általi vallomást.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Egy gesztus mindig feltételez
egy másikat, melynek viszonylatában megmutatkozik a milyensége, s ez a skála a
magányos, kósza vonaltól az egymás melletti egzisztáláson át az egymást fedő,
egymást átható, átjáró rétegzettségig mindent magában foglal. A feszültség és
az elernyedés lüktetése, a kapcsolódások és az elkülönülések, a rajzolat általi
artikuláció és a kihagyás, a lét és a nemlét metaforikus jelentéstartalmainak
művészi megfogalmazása teszik igazán „sűrűvé” e műveket, s a vonalgubancok
valamiféle ideghálózat mintájára válnak „élővé”. Már-már a teljes absztrakcióig
elmegy a művész, s a létfoszlányok mint egyfajta energiaáramlás egzisztálnak.
Ahogyan a természetben is megvan minden évszak ideje és sajátossága, úgy az
élet is a nekibuzdulás, a sarjadás, a kiteljesedés, a meg-megállás, az
elcsendesedés, a megpihenés és az érlelődés, az el-elakadás, akár az
átértékelés, majd az újbóli feltámadás, a fellendülés folytonos áramlása.
Hasonlatos ez ahhoz, ahogyan a szünet az ellenpontja a zenének, ez adja a
keretet a dallamnak, s minden „történés” a folyamatos modulálás, valamint a
hangzás és elcsendesedés kettőse, a pianissimo és fortissimo pólusa közötti
fluktuálás – a közben kirajzolt ív maga a lét.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">A képeken a szeizmográf
érzékenységével kereső, kitapintó, megragadó „érző” kéz és „értő” szív által
körvonalazódik, ölt testet a<span class="apple-converted-space"> </span><i>köztes
lét</i>, melyben a megjelenés, az ötvöződés és az átíródás, a korrekció és az
elfedés momentuma ülepít, és próbálja megragadni az örök változót. A test
foszlányai, arcok, arcvonások, melyek átjárják, áthatják egymást, néhol
interakciók, de elsősorban az egyén lét-esülése, küszködése, magába zuhanása és
túláradása, mint megannyi villanás jelenik meg a rajzokon, melyben van valami
közös jelleg. A közös eredő, a mindannyiunkban meglévő, a mélyben rejtőző
alapérzések által tudunk kapcsolódni hozzá, akárcsak egy több ezer éves
egyiptomi szerelmes vershez, megértve annak szerzőjét, mintha egy régi kedves
ismerősünk lenne. A berögzült érzületek és a tapasztalások – mint a szerelem, a
féltés, a kétségek, a szorongás, a félelem vagy a magány – az emlékszőttes mint
folyamatos vetítés, valamint a reflexiók elegye együttesen a létezés
visszfénye, vagy a lét eszenciája maga? Akárhogy is, a legmélyebben megélt
benső valóság, s még ha nem is szükségszerűen fedi a „valóságot”, az egyén
számára a legintenzívebb, a leginkább magával ragadó vagy a legszorongatóbb,
ezáltal a legvalóságosabb jelenlét.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Kovács Péter alkotásainak
„megértésében” a <i>külső</i>höz és a <i>ráció</i>hoz való
ragaszkodás nem vezet sehová. Az érzelmi nyitottság és a beleérzés által
kerülhetünk közelebb a művekhez, csakúgy mint, ahogyan az élet misztikuma sem
írható le másként. A tudomány megannyi (rész)információja sem adhat
maradéktalan és ellentmondásmentes választ a nagy létkérdésekre, mint amilyen a
létezés értelme, a születés, a szerelem és a halál megfoghatatlansága. Az
esendő és küszködő ember állandó válaszkeresése, és a megértésre tett kísérlete
fel kell hogy élessze az „ősi tudást”, és bíznia kell a legmélyebb s
tulajdonképpen legősibb ösztönösség igazságában, mert talán általa
kitapinthatunk valamit mindabból, ami folytonosan kecsegtet, tettre hív, s nem
hagy nyugodni. A teljes bizonyosság illúzió. Mégis, érezzük, hogy ama bizonyos
titokzatos rejtettben mindvégig részünk volt valami <i>lényegi</i>ben. A
sejtés azonban sohasem lesz elég, mert mindig ott van benne a kétely is, s mert
a teljességet keressük, nem csak illanó morzsát. Legalább újra és újra át
akarjuk élni a sejtésben megcsillanó fényt, hátha egyszer lehullik a lepel, így
a bennünk megpendített húr rezonanciája egyre gerjed, terebélyesedik, s nem
tehetünk mást, mint tovább tapogatózunk az ismeretlen irányába – a befelé
tekintés által a mindenség felé. Ily módon Kovács Péter, a szinte lélegző
műveken keresztül, elcsendesedve és nyitott szívvel enged teret a minket
megszólító és magával ragadó kisugárzásnak, a létezés titokzatos dinamikájának.
<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
</div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">/ Új Művészet Online, 2017.05.15. /<o:p></o:p></span></div><div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZSCXDYjhV8HJCi9TqPk5mBCZ0Nfha2t8qosd4kbnoXS5hfgXZjmXQ5uiCQ8niUkrYer5yTeLXJkt-LFn2BFlYJh6pWN-UOwHe4grk1EXftvT2rfvR_ijy8o_ck1YL8FbM3pLSMMhPe57jup78VGeM6D1nIjMN1GOBTP0vxjV7ptycCfKX85Kt0hVQ/s850/petR.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="478" data-original-width="850" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZSCXDYjhV8HJCi9TqPk5mBCZ0Nfha2t8qosd4kbnoXS5hfgXZjmXQ5uiCQ8niUkrYer5yTeLXJkt-LFn2BFlYJh6pWN-UOwHe4grk1EXftvT2rfvR_ijy8o_ck1YL8FbM3pLSMMhPe57jup78VGeM6D1nIjMN1GOBTP0vxjV7ptycCfKX85Kt0hVQ/s320/petR.jpg" width="320" /></a></div><div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: center;"><span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://www.petr.hu/kepek.php?pic=378" target="_blank">Kovács Péter - Pet'R Rajzok / B32 Galéria 2017 >></a><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://www.petr.hu/kepek.php?pic=379" target="_blank">Egy firkáló - Kovács Péter portréfilm >></a><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 150%; text-align: justify;">
</div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5748190646395662103.post-87678093904127404202005-12-02T17:15:00.001+01:002023-06-10T13:42:51.477+02:00Az örök<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span face=""Arial","sans-serif"" style="background: white; color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Krajcsovics Éva: Tristan. Karinthy Szalon,
2017. március 21 </span><span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">–<span style="background: white;"> április 21.</span></span></div><div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;"><span style="background: white;"><br /></span></span></div><div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;"><span style="background: white;"><div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span face=""Arial","sans-serif"" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; color: #444444; line-height: 24px; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">László Melinda</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 24px;"><o:p></o:p></span></div><div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><br style="color: black;" /></div></span></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Tristan. A kelta eredetű
férfinév elterjedt alakja a francia<span class="apple-converted-space"> </span><i>trist</i>,
vagyis<span class="apple-converted-space"> </span><i>szomorú</i><span class="apple-converted-space"> </span>szóból alakult ki, ugyanis a kelta legenda
középkori francia szerzők művei által maradt fenn, s ez szolgáltatott alapot a
későbbi formákhoz. A tragikus szerelmi történet nagy hatással volt az európai
irodalomra és művészetre. A cornwalli lovag és Isolda ír hercegnő hatalmas, ám
tiltott és bukásra ítélt szerelme legendájának talán legismertebb feldolgozása
Richard Wagner operája.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Mint azt Krajcsovics Éva a
meghívót kísérő szövegében írja, keresgélés nélkül talált rá a kiállítás
címére, ám végül nem a tervezett<span class="apple-converted-space"> </span><i>Tristan</i>-sorozatot
állította ki, bár szerepel annak egy része a jelen tárlaton. A Budapest
Galériában már láthattunk néhány akvarellt<span class="apple-converted-space"> </span><i>Tristan</i><span class="apple-converted-space"> </span>címmel, s az azóta készült ciklust szerette
volna a művész kiállítani, azonban Krajcsovics egy utazása során újra járt a
Caspar David Friedrich által megfestett rügeni szikláknál, s mint vallja, a
tenger és Wagner zenéje szorosan összekapcsolódik benne, így nem csoda, ha az
újbóli találkozás impulzusától átitatva egészen friss művek születtek. Az
összegző cím mégis megállja a helyét. A C. D. Friedrich festészetére jellemző
tájba kivetülő érzelmek, az emberi létkérdések, a tenger és a sziklák általi
gondolattársítás s a szinte transzcendens élmény, valamint a wagneri zene és a
vágyak, a küzdelmek, az elérhetetlen elé állított szerelmesek örök szerelmének
törénete tökéletesen kiegészíti egymást, rímelnek egymásra.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">A festőt a „kevés”-ben, a
„megmaradt”-ban, a „rész”-ben rejtőző titokzatosság és elérhetetlen készteti
minduntalan alkotásra, vizsgálódásra, így érdekes megfigyelnünk, hogy a
kiállítás címében is csupán a szerelmespár egyik tagja, Tristan szerepel. Felvetődik
a kérdés, a fragmentum hogyan hordozza magában mégis az egészet, a teljességet,
egyáltalán sűrűsödhet-e benne<span class="apple-converted-space"> </span><i>minden</i>,
vagy csonka torzó csupán? Éppen a hiány rajzolja ki, hívja életre, teszi oly
„valóságossá” és fontossá a „másik felet”? Balázs Béla írja<span class="apple-converted-space"> </span><i>Halálesztétika</i><span class="apple-converted-space"> </span>című tanulmányában Schopenhauer
állítása kapcsán, miszerint a fájdalom világít be legjobban az élet
természetébe, hogy „az öröm öntudatlanság, a fájdalom öntudat. Csak a<span class="apple-converted-space"> </span><i>Nem</i><span class="apple-converted-space"> </span>kínján láthatni mértékét az<span class="apple-converted-space"> </span><i>Igen</i><span class="apple-converted-space"> </span>értékének vagy boldogságának. A
legnagyobb szerelem csak az elvesztés fájdalmában, vagy rá való kínzó
gondolatban ébredhet egész öntudatra. Akkor nyilatkozik meg minden szeretet
mivolta, mikor veszendőben a tárgya. A lelki fájdalom negatívuma mindig valami
pozitívumot jelent, amit nélkülöz és<span class="apple-converted-space"> </span><i>ez</i><span class="apple-converted-space"> </span>a szépsége. Az életértéket, az<span class="apple-converted-space"> </span><i>élet</i><span class="apple-converted-space"> </span>nagyságát méri, kelti öntudatra.”</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">A<span class="apple-converted-space"> </span><i>Hely</i>, a<span class="apple-converted-space"> </span><i>Sziget</i>, a<span class="apple-converted-space"> </span><i>Zárvány</i><span class="apple-converted-space"> </span>képcímek is jól illusztrálják, hogy a
művészt a puritánság és töredékesség kérdése mellett a viszonyrendszerek
foglalkoztatják, természetesen áthallással az emberi kapcsolatok, érzések
dinamikájára. A motívumok találkozásai, az áthatások, az elmosódások, az
elkülönülések vagy éppen a törésvonalak mind ezen logika mentén fejthetők fel.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">A megidézett rügeni sziklák
„nézőpontváltása” életkoncentrátum, a völgy és a (fordított) hegy kettősének, a
szikla és tenger anyagi minőségkülönbségének szimbolikája okán egyaránt. Nem
más ez, mint az el- és befogadás jin-jangszerű, két különböző, egymást
feltételező minőség összeforrása.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">A<span class="apple-converted-space"> </span><i>Tristan</i>-képekben ötvöződik
mindez.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Wagner művészetének
jellegzetessége a zabolázhatatlan érzelmeket követő, egyre áradó zeneiség –
noha talán a kevesebb több, de nem tudott lemondani. A folytonos modulálás,
kifogyhatatlan variációk, apadhatatlan érzelmek, egymást követő, egymásba
kapaszkodó és egymásra épülő megannyi vadhajtás által szimbólikusan maga az
élet szövevénye, lüktetése és misztikuma fejeződik ki. Az állandóság a
folytonos változásban van. Akárcsak a tenger „arcai”. Mélységeiben,
áthatolhatatlan sötétségében nem tudni, micsoda örvénylés zajlik. Krajcsovics
képein a víz mégis mint valami rezzenetlen, valamiféle derengés van jelen, más
és más árnyalatban, „hőfokban”. Talán csak vízió, de lágysága és befogadó
jellege miatt a női pricípium megjelenítője, egyszersmind folyók beletorkollása
által felduzzadt emlékek gyűjtőtengere, mely, ha jobban megfigyeljük,
résszerűen szemet formáz. Álmokba vagy emlékekbe belevesző, befelé „néző” mély
tekintet.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">/ Élet és Irodalom, 2017. április 13. /</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5748190646395662103.post-25416454021350997622005-12-02T17:00:00.001+01:002023-06-10T13:43:32.195+02:00Lélektestek<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 150%; text-align: justify;">
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="color: #444444;">Csáki Róbert kiállítása, Széphárom
Közösségi Tér, 2016. november 4 – 26.</span></div>
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div><div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">László Melinda</span></div><div><span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px; mso-bidi-font-size: 13.5pt;"><br /></span></div><div><span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px; mso-bidi-font-size: 13.5pt;"><br /></span></div></div>
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Csáki Róbert a
tradicionális festészet kvalitásos képviselőjeként szemmel láthatóan alapos
ismerője a hagyományos festői eljárásoknak, és a nagy elődök festészet
technikai, ám ugyanakkor szellemi tudásának mélyreható tanulmányozója és
örököse. Festészetében számos mester művészeti eszenciájának beépítése
érzékelhető, mint Francisco Goya, Diego Velazquez, William Turner, valamint az
itáliai és németalföldi tájképfestészet hatása is jelen van.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Festői
pályáján nem tapasztalhatók élesen elkülönülő korszakok, ha tetszik, monomániás
vehemenciával és kíváncsisággal előrehaladó, jellegzetes és sajátos festészet
Csákié. Látványelvű, figurális festészetében ugyan megtaláljuk a valós képi elemeket,
de alakjai és terei áttételesen értelmezendők, szürreális festészeti világában
a képzelet, az álom és a spontán feltörő emlékek, érzületek és tapasztalások
elegye ölt testet valamiféle bizarr és groteszk világgá ötvöződve. Lazúros,
oldott, bátor és könnyed ecsetkezelésű, nyitott állapotban tartott
felületalakítása „mondanivalójának” legmegfelelőbb interpretálója, ily módon
párhuzamba állítható ama formálódó belső lüktetéssel, mely az alkotót jellemzi.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Ahogyan José
Ortega y Gasset írja Velazquez-tanulmányok című könyvében: „mindig a
megjelenésnek ez az aktusa ismétlődik, a tárgy mindig a „megjelenés”, a
létrejövés, a létesülés folyamatában van. (…) A vásznon a figurák folyton saját
jelenésüket igyekeznek kivitelezni, ezért olyanok, mint a kísértetek. Sosem
fészkelik be magukat teljesen a valóságba, sosem lesznek igazán láthatók:
mindig a nemlétből tartanak a létbe, a távollétből a jelenlétbe.” Csáki
Róbert <i>alla prima</i> fest, és hagyja történni, megtörténni a
dolgokat a vásznon, s a<i>benső</i> feltérképezésére, önmaga megismerésére
való törekvésben a vásznon szabadon formálódó világa mélyről fakadó, rejtőző
történések olvasztótégelye, s éppen ez a kíváncsiság hajtja újabb és újabb
képek megfestésére, ahogy a festő fogalmaz, az emlékek és megélt élmények közül
„vajon mi hívódik elő ebből a belül exponált filmből”?</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Művészetét
egyszerre jellemzi feltárulkozás és rejtőzködés. A romantikusnak tetsző elmúlt
korok általi „beszéd” vagy a színpadszerű jelleg egyaránt több réteget hordoz
az értelmezésben, s szerepjátékában a valóság és látszat kettőssége is
megnyilvánul, ám tartalmi szempontból a mélymag, mely minden esetben a
kifejezési forma hátterében áll, nem más mint, hogy a festő önmagától, a
jelentől, időszerűségtől, pillanatnyiságtól eltávolító alkotásai mögött ott
az <i>ember</i>; az <i>örök érzelmek</i>, az <i>örök kérdések</i>,
az <i>örök titok</i>. Az alapérzések és a lényegi, szorongató kérdések
mindannyiunkban közösen meglévő tényezők, melyeket a saját magunk által megélt
tapasztalásokkal árnyalódnak annak függvényében, hogy különböző személyek,
történések milyen nyomot hagynak bennünk, illetve mit hordozunk magunkban,
milyen irányultságokat vagy rögzüléseket, s ez a külső-belső dinamika hogyan
építi fel, alakítja lényünket.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Csáki
Róbertnél a képzelet és realitás között nem a konfliktus, a vívódás érezhető,
mint inkább a tudatalatti, rejtett, de az emberre kiható érzelmi és gondolati
hangoltság kitapintása, mely által önmaga belső tendenciáit ismerheti fel az
ember; a vonzódásai, hárításai és indulatai mögött megbújó erőket. Ily módon
helye van a képletben az esendőségnek, az emberi gyarlóságnak, a gyengeségnek,
mert a jó és rossz, az ösztön és ráció vagy a szép és csúf kettőssége a
világban ősidők óta meglévő, egymást feltételező ellentétes erők, jelenségek,
ámde egymástól elválaszthatatlan pólusok, ahogyan a fény és árnyék által leírt
egység. Az ellentétpárok sugallta gondolattársítás az emberben munkáló belső
dinamizmus leképződése, és a változások, elmozdulások ezen a skálán történnek.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Festészetét
sötét tónusú színvilág jellemzi, mély izzású barnák és vörösek, és ezekből
bomlanak ki az alakok, mint valami jelenések. Belső víziói az <i>Eltűnő
arcképek</i>-sorozat, a <i>Hagyaték</i>, a<i>Coda</i>, a <i>Da capo
al fine</i>, az <i>Ima-variációk</i>, a <i>Menyasszony</i>, a <i>Tánc</i>,
a <i>Kikötés</i>, a <i>Sötétben ülő nő</i>, az <i>Altató</i>,
a <i>Mocsár</i>, a <i>Tornádó</i>, a <i>Vihar után</i>, a <i>Romok</i>,
az <i>Emlékezés</i>, a <i>Sebesült</i>, a <i>Fekete fátyol</i>,
a <i>Csend</i>, a <i>Nyitott ajtó</i>, a <i>Kijárat</i>, a <i>Várakozás</i>,
a <i>Találkozás</i>, a <i>Metamorfózis</i>, s már a képcímek is
vezetnek minket az alkotói gondolatfolyam mentén. A képi háttér tájrészlet vagy
sejtelmes félhomályban levő szobabelső illúzióját keltő, ámde hangulatközvetítő
szerepet betöltő környezet, legyen az fülledt, izzó vagy csupán derengő. Az
alakok a belső motiváció, az „alaphang” által diktált, auraként gomolygó,
illékony, beazonosíthatatlan térben lebegve, bizonytalanul és kiszolgáltatottan
létezve, mintegy ködbe veszve, s noha többnyire magányosan jelennek meg, olykor
szinte testetlenül feloldódva „érintkeznek”. A festményekre legjellemzőbb az
arctalanság, vagy a nagyon nehezen kivehető utalások, az elkendőzöttség.
Felvetődik az álarc szimbolikája is, mely által a különböző szerepek is
megidéződnek. A rejtőzködés, színlelés, megtévesztés, mind félelem diktálta
önvédelem, mellyel elhatárolódik az ember, hogy lehetetlenné tegye a számára
fájdalmas behatást, mert fél az ismeretlentől, a kudarctól, a magánytól, míg
végül egyedül marad, és az őt körülvevő kietlen térben kapaszkodókat keresve pótlékokkal
ámítja magát. Csendesen várakozó, szeretetre vágyó, mégis elzárkózó,
megközelíthetetlen és szomorú magányosok a Csáki-képek szereplői.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Az emberi
kapcsolatok ellentmondásosságának megfogalmazásában Csáki nagy ívet bejárva
felmutatja mindkét végpontot. A kezdetet és a végkifejletet egyaránt. A
szerelmesek sóvárgása és meghitt együttléte, az idill, az összefonódás, a
metamorfózis, mindez hogyan fajul a teljes megsemmisülésig? Az egymás mellett
élés során is lehet magányos az ember, s érezheti, hogy sötétben tapogatózik,
miközben a felek csak sebeket ejtenek egymáson. A fekete csuklyaszerű fátylak,
az alakokra rávetülő árnyak fenyegetése előrevetíti a sorsot, az
elkerülhetetlent? A végső stádium női alakja a rokokó külsőségével,
finomkodásával ellentétbe állítva még élesebb kontrasztot teremt. Fátylak,
kendők és szalagok, vagy végsőkig meggyötört arc, mintegy megnyúzva,
felismerhetőségétől és személyiségétől megfosztva, ezáltal lényét
megsemmisítve. Az eltorzult, szertefoszló arcokban az elmúlás fejeződik ki,
elnyűtt hagyatékok, és az elmosódott arcok által már az emlékezés is nehézkes,
s felvetődik a kérdés, volt-e egyáltalán a fátyol mögött valaki? A
szeretet megtartó ereje mindig reménnyel biztatja az embert, melyből erőt merít
az újrakezdéshez. Íme a felszólító utasítás: <em>Da capo al fine</em>, vagyis újra az elejétől az
egészet a végszóig!</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span face="Arial, sans-serif" style="color: #444444; line-height: 150%;"><br /></span></div>
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span face="Arial, sans-serif" style="color: #444444; line-height: 150%;">/ Új Művészet Online,
2016.12.02. /</span></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5748190646395662103.post-24343594195472360312005-12-02T16:00:00.002+01:002023-06-10T13:45:16.498+02:00Lét képletek<div style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="color: #444444;">Benkő Lilla: Párhuzamosok
között.</span><span class="apple-converted-space" style="color: #444444;"> </span><em style="color: #444444;"><span style="font-style: normal;">Várfok Project Room,
2016. X. 21 – XI. 19.</span></em></div><div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><em style="color: #444444;"><span style="font-style: normal;"><br /></span></em></div><div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">László Melinda</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 24px;"><o:p></o:p></span></div><div><span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px; mso-bidi-font-size: 13.5pt;"><br /></span></div></div>
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Benkő Lilla
2012-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. A <em>Párhuzamosok között</em> címet
viselő kiállítása a Várfok Galéria tehetségeket felkutató különtermében, a
Várfok Project Roomban látható, s az utóbbi két évben készült, viszonylag
nagyobb és egészen kis méretű festményekből egyaránt merít. Már önmagában a cím
is költőiséget és kettősséget rejt. A festő által felvetett mondanivaló ama
soha nem találkozó párhuzamosok által közrezárt „terület”, mely valamilyen
módon mégis csak közvetít, s magán viseli mindkét „fél” nyomát, miközben annak
része sohasem lehet.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Benkő Lilla
számára a képzelet és az álom, mint a valóságot befolyásoló tényező nagyon
fontos. Képalkotási folyamatát metaforikus ihletettség jellemzi, s művészetét
eme egyedi nyelvezet szimbólumrendszere határozza meg. A dolgok egymásra
hatása, az átszűrődés, a visszaható és tudat alatt hatást kifejtő sajátossága
által a képek egyfajta világmagyarázatként értelmezhetők, melynek hátterében
megértési szándék munkál. Alkotásait finom érzékenység, természetközelség
jellemzi, miközben áttételes, szimbolikus ihletettségű festői világa újabb
„horizontot” nyit. Az értelmezési tartományok nem szigorúan zártak.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">A fiatal festő
munkáiban álomszerű tér és egyfajta időn kívüliség érzékelhető, festményei
szinte jelenések, melyeknek sajátossága a különböző tartományok keveredése. Ily
módon sokszor jelennek meg oda nem illő alakzatok, különös szituációk a
képeken, melyeket ütköztet a „külső és belső tájjal”. Képein gyakran
tapasztalható egyfajta vázgeometrizálás és az illúzionisztikus tájfestészet
kombinálása. A finoman modulált színkezelésű, oldott és vékony rétegben felvitt
tájképzetek ellenpontjai a geometrizáló vonalstruktúrák, melyek leginkább a
szerkezeti váz mintáját követik, a kőzetrétegek tektonikája vagy éppen egy hegy
belső felépítése válik láthatóvá, mint valamiféle megfoghatatlan és biztonságot
jelentő „alap”. Több képén is hangsúlyt kap a fenyves ritmusa vagy csoportja,
valamint az égi jelenségeket idéző különös fények játéka. Gyakori motívuma a
ház, mely lebeg az általa körülhatárolt térben, kijelölve egy helyet, melyre
mint otthon gondolunk, a nyugalom és biztonság „szigetére”. Az áttetsző jelleg
miatt mégis inkább valamiféle egység, kozmikus összefonódás sugárzik a
képekből. A határvonal sokkal finomabb, szinte fénnyel rajzolt képzeletbeli
energia. Ily módon mindez értelmezhető akár egy valaha volt vagy vágyott otthon
imaginációjaként is. Nem érezzük elfalazva magunkat, mint egy óvó, de
elválasztó fal esetében. Míg a <em>Szomszédok</em><span class="apple-converted-space"> </span>című képen éppen ez a távoli egymás
mellettiség fejeződik ki. Egy-egy földdarabon lebegnek a téglaházikók egymás
társaságában, egymást követve, talán hol közeledve, hol távolodva, mégis
külön-külön mindenki a saját „biztonságos” elefántcsonttornyában. Legyen az
külső vagy belső motivációk szorítása által létrehozott „héj”,
elkerülhetetlenül magányra ítélt.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Benkő Lilla
szürrealista vízióiban emberi alak nem jelenik meg, mégis róla szól, minden
belső „történéséről”. Minden, amit átszűrt magán, s minden, ami szívének része.
Emlékek és képzelgések keverednek, „motívumok” vándorolnak képről képre, s a
művek egymás mellett, mint érzelem- és gondolatfoszlányok rajzolják ki az
alkotót magát. Ily módon a festmények már a képcímek iránymutatása által is egy
személyes történet darabjaiként fűzhetők fel:<span class="apple-converted-space">
</span><em>Dérvége</em>,<span class="apple-converted-space"> </span><em>Éjjeli
táj rókákkal</em>,<span class="apple-converted-space"> </span><em>Fenyves</em>,<span class="apple-converted-space"> </span><em style="color: #444444; font-family: arial, helvetica, sans-serif; line-height: 150%;">Fényszívó</em>,<span class="apple-converted-space"> </span><em>Hajnal</em>,<span class="apple-converted-space"> </span><em>Átjöttek</em>,<span class="apple-converted-space"> </span><em>Fészek</em>,<span class="apple-converted-space"> </span><em>Ott
laknak</em>,<span class="apple-converted-space"> </span><em>Szomszédok</em>,<span class="apple-converted-space"> </span><em>Üvegfenyők</em>,<span class="apple-converted-space"> </span><em>Hasadék</em>,<span class="apple-converted-space"> </span><em>Medvenász</em>,<span class="apple-converted-space"><i> </i></span><em>Őrző</em>.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span face="Arial, sans-serif" style="color: #444444; line-height: 150%;"><br /></span></div>
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span face="Arial, sans-serif" style="color: #444444; line-height: 150%;">/ Tiszatáj online, 2016.11.05.
/</span></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5748190646395662103.post-81726466892675392462005-10-08T16:30:00.001+02:002023-06-10T13:46:03.391+02:00Olvasztótégely<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="color: #444444;">Kaliczka Patrícia: Fehér zaj. Viltin Galéria, 2016. január 27 –
március 5.</span></div><div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="color: #444444;"><br /></span></div><div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">László Melinda</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 24px;"><o:p></o:p></span></div><div><span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px; mso-bidi-font-size: 13.5pt;"><br /></span></div></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Manapság jellemzőnek mondható,
egyre népszerűbb festői munkamódszer a szürreális jellegű, abszurd társításokat
magában foglaló, szimbolikus motívumokat is felhasználó, kollázsszerűen
felépített képalkotás, amely az asszociációs folyamat katalizátoraként működik.
Sokak esetében a belső tartalom, a mondani akarás hiánya tapasztalható, s az
üres vagy öncélú felületjáték pusztán festészeti kalandot jelent.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">A káosz, a szétesés, a
változékonyság, az illékonyság és a bizonytalanság kifejeződését is láthatjuk
az említett festészeti megfogalmazásmódban, mely a világban és az egyénben
történő változásokat és vívódásokat mutatja, de Kaliczka Patrícia esetében a
fragmentáltság és töredékesség megjelenítésének hátterében más motiváció
húzódik. A negyedik dimenziót kísérelte meg érzékeltetni, melyet a festő úgy
képzelt el,<span class="apple-converted-space"> </span>„mint amikor minden
egyszerre történik: a tér egy bizonyos szegletében a valaha megjelent, az éppen
most megjelenő és a jövőben lehetségesen megjelenő formák egyidejűleg, egymáson
átderengőn vannak jelen. Kinézel az ablakon, és a dinoszauruszok lábai alatt
lovaskocsik kerülgetik a jurtákat a parkban, lábaik alatt egyszerre ropog hó,
csontmaradvány és a sztyeppék füve, fejük felett egyszerre hullámzik a
triászkori óceán és fújja a homokot Thomas Mann arcába a szél. A tér minden
pontja, a hologramhoz hasonlóan, információt tartalmaz az egészről.”<span class="apple-converted-space"> </span>Nevezhetjük sajátos egyéni
mitológiának, ahogyan a lazán feldobott képeken, a terekben, térszeletekben az
összemosódás és összefonódás által nem is születnek, hanem rétegződnek,
koncentrálódnak a dolgok. Érlelődnek a folyton változó olvasztótégelyben. A
kiállítás címében a fehér szín mint a színek összessége, találóan utal a
tömörítettségre, az eggyé olvadásra.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Kaliczka Patrícia a nyitott
állapotban tartott festményekbe az alkotófolyamat véletlenjeit, vadhajtásait is
beépítve természetes spontaneitással alkot. A képtér nagy felületei, a színek
és formák, gesztusok dinamikája, azaz a motívumok vagy a festékrétegek
besűrűsödése és az ellenpontozás jó érzékkel alakul ki a vásznon. A fiatal
festő oldott felületalakítású, levegős, de feszített terű, dekoratív és
monumentális hatást keltő alkotásain utalások, jelzések és előképek jelennek
meg, melyek nem nélkülözik a humort sem. Festői és izgalmas képei által a
tér-idő kérdésfelvetése keltette gondolatiságot igyekezett egy képbe
tömöríteni, s megfogalmazni különböző dolgok, motívumok, tartalmak és
érzületek, a vizuális emlékezet egyidejűségét.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">A múlt és jelen összecsengése
megmutatja az embert, a benne felgyülemlő tapasztalásokat és a tudat alatt rá a
rejtett mélyből ható tartalmakat, amelyek korokon ívelnek át. Az emlékek
megcsillannak, ahogyan az emlékezés raktároz, ülepít, valamit elhomályosít és
valamit kiemel, nemegyszer az átfedések és áttűnések által torzít.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Az „egész” széttört, a nagy
korszakok és ideák kora véget ért, mondják, és a sokféleség egymás mellett
létezése alakítja egymást. A kételkedés továbblendítő kíváncsisága, a
bizonyosság utáni sóvárgás elveti a sémákat, és az egyénre hirtelen rászakadt
szabadság magányosság és talajvesztettség is egyszerre, de mindenekelőtt
lehetőség. A közmegegyezés által elfogadott rendszerbe való tagozódás gátakat
szab, azonban a kitaposott út elhagyása általi nehézségek, gyötrődések nélkül
nincs igazi katarzis.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Korok, (lét)érzések sejlenek
fel, ismétlődve, újabb formában. Hangoztathatjuk, hogy egyre<span class="apple-converted-space"> </span><i>több</i>, de csak egy újabb
variáns, és jobban megvizsgálva látni fogjuk, valójában<span class="apple-converted-space"> </span><i>kevés</i>. Ugyanazon gyökér és
ugyanazon belső tendenciák húzódnak a mélyben. Tulajdonképpen az, ami elsőre
bonyolultnak, kaotikusnak, szerteágazónak tűnik, idővel rájövünk, hogy mégis
egyszerű, lényegét tekintve oly egyszerű. A „megmaradt morzsák” talán már tudnak
egymásra épülni, szervesülni, s megmaradnak a teljesség vágyát hordozó
torzónak, mégis, ha búvópattakként is, de valamiként rögzülnek s
tagadhatatlanul hatást fejtenek ki. A lényegi nem változik, s az időt kikezdő
maradandósága az egyénben rejtőzik, ott sűrűsödik össze minden. József Attila
szavaival:<span class="apple-converted-space"> </span><i>„Én úgy vagyok,
hogy már száz ezer éve / nézem, amit meglátok hirtelen. / Egy pillanat s kész
az idő egésze, / mit száz ezer ős szemlélget velem.”</i></span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">/ Élet és Irodalom, 2016. február 19. /</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5748190646395662103.post-58211736662087957282005-10-08T16:00:00.002+02:002023-06-10T13:55:34.587+02:00Belső hang a csendben<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="color: #444444;">Kovács Kitti: Mozgások az állandóságban. Art9 Galéria, 2015. XII. 9 – 2016. I. 15.</span></div><div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="color: #444444;"><br /></span></div><div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">László Melinda</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 24px;"><o:p></o:p></span></div><div><span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px; mso-bidi-font-size: 13.5pt;"><br /></span></div></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">A fiatal festőművész, Kovács
Kitti művészetét rendkívül érzékeny, visszafogott színvilágú, atmoszférikus
festészet jellemzi. A korábbi művekben egyfajta „belső táj” kivetülése volt
tapasztalható, s ezen lírai hangvételű, végletekig redukált, absztraktba hajló
meditatív alkotásokat követően a természeti elemek felerősödtek a festő képein,
miközben az organikus létforma által lélekkel teli absztrakció jött létre. A
mostani kiállításon látható művekben kiteljesedve, megtalálva a keresett utat,
ezt a két minőséget kapcsolta össze, egyesítette Kovács Kitti. Költőiséggel
telt festményeit lágyság hatja át, s metafizikai töltetű finom és érzékeny festészete
valamiféle lét-folyondár. Találóan fogalmazza meg mindezt a művész a kiállítás
címében:<span class="apple-converted-space"> </span><i>Mozgások az állandóságban</i>.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Kovács Kitti absztrakciója nem
hideg formalizmus. Redukáltsága egyfajta magától értetődő puritanizmus, melyben
a lehelletnyi elmozdulások rejtik az<span class="apple-converted-space"> </span><i>üzenetet</i>.
Expresszivitása a finoman modulált színkezelésben, a tér- és fényviszonyok
általi komponálásban rejlik, s ösztönösségét jó érzék vezeti.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Belső történések lenyomata
minden mű, ahol az alkotó minden egyes vonás, rétegződés, visszatörlés által
tesz vallomást a vásznon. Kovács Kitti eme sajátos atmoszférikus festészetében,
a vegetáció általi asszociációban a fragmentumok és a „kapcsolódások” sugallta
energiákat kell megéreznünk. Minden létező egymás mellett élése organikus
egységbe fonódik, szervesül, de ez az egység nem tökéletességet jelent, inkább
egy bonyolult szövedék dinamizmusaként írható le, ahogyan a harmónia is
valamiféle pillanatnyi, mulandó, törékeny egyensúlyi állapot. A belső érzelmek
feltolulása, mint a vízfolyam áramló sodrása, kibillent a nyugvópontból, s
felborzolja az állóvíz feszített, rezzenetlen tükrét. E felszín alatt
ismeretlen örvények munkálnak. Kiáradás ez, ami hullámot korbácsol s rezgést
kelt a térben. Benne s általa elegyedik minden. A kozmikus egyesülés lüktetése
belső erők dinamizmusa, különböző minőségek összjátéka, és ebben megfoghatóvá
válik a kiáradó és befogadó mozzanat összefonódása. Még ha elsőre furcsának is
hangzik, gyakran a mozdulatlanságban feszül a legtöbb energia és sűrűsödik a
legerősebb áramlás. Visszafogottságában elfojtott izzás dolgozik, mely újra és
újra megmutatkozik abban, ahogyan a festményeken átszűrődik egy-egy felület a
másikon, és a festő bepillantást enged a mélyebb „térségekbe”, melyeket az idő
és az érzelemek egymásra rakódó rétegeinek vékony hártyája borít. Olykor
felsejlik, felszakad és kivillan a legbenső és rejtőző, ily módon feltárulva
egy erőteljes gesztusban a vásznon.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Kovács Kitti műveiben a
„rétegek” átjárják egymást, s pulzálásuk a szüntelen alakulást idézi meg, a
formálódás és a feloldódás kettősségét. Megérezhetjük általuk a
pillanatnyiságban rejlő időtlenséget, mert nem más ez, mint a folytonos
változás állandósága. Az energiák oda-visszahatása vég nélüli folyamat, mely a
kiegyenlítődésre törekszik, nyugvópontra. Folyton-folyvást csak törekszik,
olykor lecsendesedve, megpihenve, majd újabb impulzus által erőt merítve tovább
folytatva örökös táncát.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span face="Arial, sans-serif" style="color: #444444; line-height: 150%;"><br /></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span face="Arial, sans-serif" style="color: #444444; line-height: 150%;">/ Élet és Irodalom, 2016. január 8. /</span></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5748190646395662103.post-16973657595132920892005-09-09T23:30:00.002+02:002023-06-10T13:56:34.861+02:00A legbenső színtér<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="color: #444444;">Bogdándy Szultán kiállítása. Budapest Art Brut Galéria, 2015. XI. 27 – 2016. I. 30.</span></div><div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="color: #444444;"><br /></span></div><div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">László Melinda</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 24px;"><o:p></o:p></span></div><div><span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px; mso-bidi-font-size: 13.5pt;"><br /></span></div></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Bogdándy Szultán legújabb,
2015-ben készült munkái láthatók a Budapest Art Brut Galériában. Megjegyezendő,
hogy egy másik jeles esemény is történt idén, hiszen a művész májusban
magánmúzeumot hozott létre műveinek megőrzésére és bemutatására.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Az art brut, vagyis a nyers
művészet talán leghitelesebb képviselője hazánkban Bogdándy Szultán. Pontosan
érzékeli a világban történő változásokat, az egység és a konvenciók
felbomlását, a nézőpontváltásokat vagy éppen a hagyomány torzulását, elhalását.
Éppen ezért egyedi és őszinte nyelvezete nem értehető meg igazán, ha a már jól
ismert és megszokott kategóriákban gondolkodunk, hiszen művészete nem
illeszkedik bele a klasszikus ideákra és esztétikára alapozott vizsgálódásba.
Nem is lehetséges ugyanúgy „szólni”. Az ismeretlentől való félelem
kapaszkodókat keres, biztonságot nyújtó szabályosságot, melyhez önvédelemből
görcsösen ragaszkodik. Mindez a megszokottól eltérő elutasításában mutatkozik
meg, mely a groteszket valamiféle visszatetsző szörnyűségként aposztofálja, ám
szabályok által gúzsba kötjük magunkat. A jelentés immár a formában, az
anyagban van. A mű kisugárzása a megformálásból fakad, melyet emocionális
fogékonysággal közelíthetünk meg. Ebben a „másfajta szépség”-ben a
legszemélyesebb és legszubjektívebb megnyilvánulás jut érvényre. A valódi
érték, az igazi tudás az általánosító, sematikus és felszínes ábrázolástól való
eltérésben rejlik, mely elrugaszkodva minden konvenciótól őszinteségében,
egyediségében és tökéletlenségében valami lényegit hordoz. Ily módon az egyedi
esztétika egyben maga a tartalom, s a „szépség” új értelmet nyer. Meg kell
tanulni „látni”. Ha létrejön a beleérzés, megérintettségünk által a szépséget
is felfedezzük a különösben vagy az esendőben, és a felismerés katarzisa, hogy
az élet megismerhetetlen titokzatosságában, mélységében van valami tragikum,
valamint az igazság kimondásának ereje személyes kötődést vált ki a művel.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Bogdándy Szultán számára az
alkotófolyamat erőteljes belső kényszer. Művei létrehozásakor belső feszültség
űzi, vezeti, s ez az érzelmi fűtöttség addig nem mérséklődik, míg a motivációt
jelentő érzés kifejezésre nem jut. Alkotásaihoz a legegyszerűbb és
leghétköznapibb anyagokat, tárgyakat hasznája fel, minden általa beépített
szerves és szervetlen anyag lélekkel teli, s meggyötörtsége által illeszkedik a
tárgyegyüttesekbe. Szimbolikus tartalmakkal telt művészetében a jó és rossz, a
szent és profán pólusai feszülnek, miközben alkotásai által az emberről vall, s
keresetlen őszinteségében, nyersességében a mélylélektan problémái öltenek
testet. A mindannyiunkat gyötrő létkérdések és a mindannyiunkban meglévő
alapérzések, a magárahagyatottság, az elesettség, a félelmek, a szorongások,
valamint a különböző külső és belső gátak sűrűsödnek a munkákban.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">A kiállítótérben szellősen
elhelyezve, teret hagyva a műveknek, hogy „élhessenek”, Bogdándy Szultán
öt munkája látható: a<span class="apple-converted-space"> </span><i>Magánzárka</i>,
a<span class="apple-converted-space"> </span><i>Boszorkányszombat</i>, a<span class="apple-converted-space"> </span><i>Kovácsműhely</i>,<span class="apple-converted-space"> </span><i>A gyalu</i><span class="apple-converted-space"> </span>és a<span class="apple-converted-space"> </span><i>Keresztelőmedence</i>.
A külön-külön is erőteljes alkotások így egy egészet alkotnak.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">A<span class="apple-converted-space"> </span><i>Boszorkányszombat</i><span class="apple-converted-space"> </span>éjjeli misztériumát a
megfoghatatlanság jellemzi, a titok. A női és férfi princípium találkozása ez,
amire a nőalak és a szarv fallikus szimbóluma utal, s a kilincsek és zárak az
ajtók feltárását, a szintek közötti átjárást idézik meg. Ennek kapcsán eszünkbe
juthat Bartók Béla<span class="apple-converted-space"> </span><i>A
Kékszakállú herceg vára<span class="apple-converted-space"> </span></i>című
operája is.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">A<span class="apple-converted-space"> </span><i>Kovácsműhely</i><span class="apple-converted-space"> </span>című művében az ősi mesterség szinte
valamiféle mitikus cselekedet, melyben a kovácsok csontból készítenek fejeket,
ami saját képmásukat formázza, őrzi, sokszorozza.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">A kiút problematikát felvető,
ily módon labirintusként is értelmezhető<span class="apple-converted-space"> </span><i>Magánzárka</i><span class="apple-converted-space"> </span>az egyén „belső és külső falait” idézi
meg. A gyógyszerfolyondár és a létrák, melyek között leláncolt és még szabadon
használható is van, az alternatívákat mutatja fel. A kérdés az, hogy a fal,
mely óv és elválaszt egyszerre, megoldást jelent-e, vagy csupán rideg és
kietlen kősírba temeti magát az ember általa, ám előfordulhat, hogy a súlya
alól immár képtelen kitörni.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">A művész személyes élményét
dolgozza fel<span class="apple-converted-space"> </span><i>A gyalu</i><span class="apple-converted-space"> </span>című alkotásában, ahol egy kórházi
szobát láthatunk felülnézetből. A nyitott rekeszek, mint egyfajta átjáró, a
lélekre utalnak. Az élet kiszámíthatatlanságát szimbolizálva a betegágyon
fekvők közül egy le van takarva fekete lepellel, rámutatva arra, sohasem tudni,
hogy éppen kit ragad el a halál, „kit ér el a gyalu”. Ily módon a művész
párhuzamba állítja az emberi szenvedést és a tárgyak kialakításának folyamatát,
valamint az élettartamuk alatt szerzett „sebeket”, s kisugárzásuk, lélekkel
telitettségük ebből fakad.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">A<span class="apple-converted-space"> </span><i>Keresztelőmedence</i><span class="apple-converted-space"> </span>című műben egy főpapra emlékeztető
alak jelenik meg, mely alatt ugyan a keresztelőmedencében egy eltörpülő figura
található, ám a fából kialakított emberalak fémlemezborításának csavarokkal
történő felerősítése által a keresztrefeszítés idéződik fel.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Talán nem tévedek, ha azt
mondom, hogy Bogdándy Szultán mostani kiállítása az életút teljességét járja
végig.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span face="Arial, sans-serif" style="color: #444444; line-height: 150%;"><br /></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span face="Arial, sans-serif" style="color: #444444; line-height: 150%;">/ Élet és Irodalom, 2015. december 4. /</span></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5748190646395662103.post-5309885538193839082005-09-09T23:00:00.004+02:002023-06-10T13:59:18.352+02:00Lélek-vonal<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="color: #444444;">Vonallá vált lélek – Szalay Lajos rajzai.
Széphárom Közösségi Tér, 2015.X.21–X.27.</span></div><div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="color: #444444;"><br /></span></div><div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">László Melinda</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 24px;"><o:p></o:p></span></div><div><span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px; mso-bidi-font-size: 13.5pt;"><br /></span></div></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">A Jászi Galéria által a
Széphárom Közösségi Térben megrendezett Szalay-kiállítás a művész életének és
munkásságának Argentínában töltött periódusában (1948-60) készült, a hazai
közönség számára eddig ismeretlen rajzi anyagot öleli fel. A kiállításhoz
kapcsolódva egy szép katalógus is született a kurátor, Szeifert Judit bevezető
tanulmányával.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Szalay Lajos művészete a
temperamentum- és gondolkodásmódbeli különbség ellenére nagy hatást gyakorolt
az argentin grafikára. Több önálló kiállítása is volt ez időben, albumai
jelentek meg, miközben Buenos Airesben tanított is, s lelkiismeretes pedagógiai
tevékenysége, mesterségbeli tudása és műveltsége sok növendéket vonzott maga
köré, olyanokat mint Carlos Alonso, Martinez Howard, Benítez. A magyarországi
történések, viszonyok miatt nem tért haza, de az aktuális eseményekre való
nyílt és érzékeny művészi reagálása miatt el kényszerült hagyni Argentínát, s
az Egyesült Államokba utazott. Szabad, új utakat nyitó rajzi stílusának itthon
is számos követője lett, ám az igazság az, hogy sokszor ez csak formai átvételt
jelent, stiláris hatást.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">A „latin vér” látszólagos
könnyedsége és vidámsága mögött is ott lapul az embert szorongató kétely,
félelem és a magárahagyatottság érzése. Az alapérzelmek és -konfliktusok ősidők
óta változatlanul jelenlevők. Szalay, mint vallotta, nem akart mindenáron
modern lenni, jól akart rajzolni. Hogy mit jelent jól rajzolni? Nem annyira a
„külső héj” tökéletességét, mint sokkal inkább a „belső szerkezet” feltárását,
mely sajátos törvényszerűségek szerint működik. Szalay konvencióktól mentes
figurativitása a valósághű ábrázolástól távol áll, de a rá jellemző realitástól
elrugaszkodó torzításában, mely a lényeget emeli ki és a belső történések
kiáradása, nincs önmagáért való vonal. Gesztusait ösztönösség vezeti. Önkiíró,
belső késztetésből születő és táplálkozó, sajátos vonalszövete egyfajta áramló
folyam. Létrejötte a szellem és a szív, az érzelmek dinamizmusa által diktált,
s az alkotófolyamat felfokozott állapotában életre hívott vonalfolyondár.
Művészetének sajátossága a vonalak intenzitásában, összesűrűsödésében és
szétválásában, elhalásában és túlfeszítésében, a síkok összecsúsztatásában, a
térképzetek megbontásában, valamint a motívumok kapcsolódásában rejlik, s a
szinte szerkezeti hálóként egymásra épülő vonalakból születik meg a mű. Rajzi
világa lírai, nyers, szikár, stilizált és expresszív vonalvezetés összjátéka.
Jellegzetes, groteszk képi megfogalmazása az elmozdulásokkal, torzulásokkal,
anomáliákkal az élet mintázatát követi. Filozófikus, morális kérdéseket is
felvető kompozícióiban, melyekben a humor is ott van, toposzok, mitológiai és
bibliai előképek is felsejlenek, miközben alkotásait a személyest egyetemessé
tágító attitűd jellemzi, ily módon az egyéniben az általános érvényű jut
kifejezésre. Az „üzenet” azonban nem egyszerűen jelképekben, hanem a
kifejezésmód által nyilvánul meg. Találóan használja Supka Magdolna a<span class="apple-converted-space"> </span><i>drámai groteszk</i><span class="apple-converted-space"> </span>kifejezést Szalayval kapcsolatban a
2013-ban megjelent<span class="apple-converted-space"> </span><i>A drámai
groteszk</i><span class="apple-converted-space"> </span>című
tanulmánykötetében.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Szalay Lajos egyedi grafikái a
szövegekhez lazán kapcsolódó alkotások. Bízott benne, hogy mondanivalója
illusztrációként, a könyvek által több emberhez jut el. A<span class="apple-converted-space"> </span><i>Karamazov-illusztrációk</i><span class="apple-converted-space"> </span>fontosságát mutatja, hogy a témához
újra és újra visszatért. Dosztojevszkijhez és Tolsztojhoz való kapcsolatát egy
1982-ben D. Fehér Zsuzsával készített magnóbeszélgetésben így írja le Szalay:
„Én ezt a két írót nem látom, nem olvasom, én ezeket élem.” Rendkívüli
intuitivitásának a későbbiekben is tanúbizonyságát teszi.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">A<span class="apple-converted-space"> </span><i>La Tragedia dell’ Ungheria</i><span class="apple-converted-space"> </span>(El drama de Hungria, 1957) az 1956-os
magyarországi forradalom hatására született rajzsorozat, melynek elkészítése a
rádióban elhangzott hírekre történő azonnali, spontán reakció. Nem
illusztrációs alkotófolyamat része, hanem a művész érzelmi megrendülése; a
pillanatnyi érzelmi állapota diktálta, a hallottak erőteljes impulzusa által
vonalkötegekbe tömörített feszültség lecsapódása, a művészt átjáró gondolatok
fekete tus rajzolata általi kifejeződése. Érdemes felidézni Goya<span class="apple-converted-space"> </span><i>A háború borzalmai</i><span class="apple-converted-space"> </span>(Los Desastres de la guerra, 1810-12)
című grafikai sorozatát.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Szalay Lajos rajzai drámai
vallomások, lírai megnyilatkozások a lélek mélységeiről, melyekben az emberi
létezés sokrétűsége érzékelhető, s bennük élethelyzetek, lelkiállapotok,
melyekben az egyén örömei és vívódásai ismétlődnek. Ily módon létjogosultsága
és érvényessége korokon átívelő.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">A kiállítóhely egy külön
termében, párhuzamosan, Szalay életművének híve és támogatója, Sergio Moscona
kortárs argentin képzőművész alkotásait is megismerheti a közönség.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span face="Arial, sans-serif" style="color: #444444; line-height: 150%;"><br /></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span face="Arial, sans-serif" style="color: #444444; line-height: 150%;">/ Élet és Irodalom, 2015. november 6. /</span></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5748190646395662103.post-67488138155676471572005-09-09T22:30:00.002+02:002023-06-10T14:02:23.374+02:00A lélek képei<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="color: #444444;">Csurka Eszter: Senki madara. Ferencvárosi Pincegaléria, 2015. IX. 23 – X. 15.</span></div><div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span style="color: #444444;"><br /></span></div><div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><div style="line-height: 24px; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;"><span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">László Melinda</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 24px;"><o:p></o:p></span></div><div><span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 24px; mso-bidi-font-size: 13.5pt;"><br /></span></div></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">A Ferencvárosi Pincegalériában
a jól ismert Csurka Eszter-világ tárul elénk, a kékesszürke hideg tónusú
környezetben létező vöröses-rózsaszínű figurák, amire a galéria intim tere,
finom megvilágítása igen jó hatást gyakorol. A megnyitó eseményen méltató, elemző
beszéd helyett egy kis meglepetéssel készült a művész, s a néző különleges
felvezetőként Fenyves Márk mozdulatművész előadása által kerülhetett ihletett
hangulatba. Ezzel segített a munkákhoz kapcsolódni, aminek hatására az
emócionális vénát megérintve elmélyülésre késztetett.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Gyakran esik szó a festőnő
munkamódszeréről. Az alkotófolyamat során fotókat, fotósorozatot,
mozdulatfázisokat használ a festmények elkészítéséhez, és köztudott a rendező
és operatőr szakmához való kapcsolódása is. Azt hiszem, itt tetten érjük a
legfontosabb dolgot, miszerint bármi legyen is a médium, a közvetítő közeg az
ember, a szív, a lélek és a benne rejlő mélyrétegek, valamint két jelenség
találkozása, egymásra hatása a katalizátor. Legyen szó színházról, filmről,
táncról, zenéről és jelen esetben képzőművészetről, ugyanaz a mag jelenti a
motivációt. A születés-szerelem-halál által felvetett létkérdések
mindannyiunkat foglalkoztatnak. Ugyanúgy keressük az élet értelmét, szeretünk
és félünk, mint elődeink, ugyanazok az érzelmek feszítenek bennünket is, ily
módon van, ami állandó az örök változás folyamatában levő világban, csupán a
„díszlet” változik. Valójában ezért tudunk megérteni akár egy egyiptomi
szerelmes verset, mely nem veszti érvényét, ugyanúgy hat, hiszen a szerzője
hasonló örömökön és vívódásokon ment keresztül, mint a ma embere.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">Csurka Eszter a személyiség
felépülését és az emberi kapcsolatok milyenségét vizsgálja, s mindebben a
sallangot elhagyó fókuszálás, a mozgatórugó, a mögöttes dinamika érdekli a
művészt. Belső kitárulkozás megy végbe a képeken, s ezek a köztes állapotok
érzelmek stációi és különböző szituációk sűrítményei, pillanatnyi kimerevítések
és megfagyott, konzerválódott folyamatok, melyek mozdulatlanságukban hordozzák
a mozgást, minden cselekvés összességét, pillanatnyinak tetsző mivoltukban,
létezésükben pedig az időtlenséget. Csurka Eszter „játszik” a térrel és az
idővel, hogy kibontsa, megragadja a<span class="apple-converted-space"> </span><i>jelenlét</i>et.
A külső és belső rétegződés átjárja egymást, lelkiállapotok, érzelmi
intervallumok és mozdulatfázisok rakódnak egymásra, s az elmozdulás kirajzolja
a folyamatot – az emberi kapcsolatokban és a bensőben történő
hangsúlyeltolódást egyaránt.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-indent: 35.4pt;">
<span face=""Arial","sans-serif"" style="color: #444444; line-height: 150%; mso-bidi-font-size: 13.5pt;">A festőművész, a fotós, az
operatőr, a rendező tulajdonképpen mind a fény és a mozgás, az egymást felerősítő
vagy az ellentétes erők dinamikája, az érzelmi fűtöttség erőteljes impulzusai
által nyilvánulnak meg és hozzák felszínre a befogadó katarzisához
elengedhetetlen hatásmechanizmust. A mozdulatrétegek és a lelki rétegződés
köztes állapotában áttűnnek egymáson ezek a minőségek, és az érintés valódi<span class="apple-converted-space"> </span><i>érintkezés</i>sé válik. Kortalan,
meghatározhatatlan térben léteznek a néha arctalan, néha többarcú alakok,
puritán, sokszor homogén és síkszerű közegben lüktetnek, ezzel is a középpontba
helyezve kiragadja a hétköznapi életből a figurákat, melyben az esetlegesen
felbukkanó képi elemeket inkább a szimbolikus tartományok aktivizálása okán
épít a képbe. Csurka Eszter alkotásaiban minden a megmutatkozás és
titokzatosság, a felfedés és elrejtőzés kettősségének tengelyén mozog.</span><span face="Arial, sans-serif" style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span face="Arial, sans-serif" style="color: #444444; line-height: 150%;"><br /></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span face="Arial, sans-serif" style="color: #444444; line-height: 150%;">/ Élet és Irodalom, 2015. október 9. /</span></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5748190646395662103.post-25963209425989286112005-09-09T22:00:00.007+02:002023-06-10T14:38:16.033+02:00Párban<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;">Bondor Csilla: Ikrek. Faur Zsófi
Galéria, 2015. szeptember 3 </span><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444; line-height: 150%;">–</span><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444; line-height: 150%;"> október 1.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444; line-height: 150%;"><br /></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444; line-height: 150%;">László Melinda</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><br /></div><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="color: #444444;"><br /></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="color: #444444;"><span> </span>Bondor Csilla egyéni
ikonográfiájú, jellegzetes művészete metafizikai kérdéseket vet fel, és szimbolikus
jelentéstartalmakat hordoz. A Faur Zsófi Galériában kiállított anyag esetében
is erre törekszik, ahol a talán legismertebb, legjellemzőbb fali deszkaképeken
kívül többféle médiumon keresztül fogalmazódik meg ugyanaz a szellemiség.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="color: #444444;"><span> </span>Bondornál központi szerepet tölt
be a fa és a víz, fizikai valójában és mögöttes tartalmak hordozójaként
egyaránt. Fontos számára az anyag – a talált tárgy, a hétköznapi, egyszerű
tárgy – maga a fa, az anyag lelke, hiszen a tárgy átlényegülésében,
kiragadottsága általi megnemesülésében van valami ősi erő, spirituális töltet. Jó
ideje használ különféle, az időjárás viszontagságainak kitett deszkát hordozóként,
és erre fest vagy rajzol. A deszkadarabok összeillesztve, összeerősítve együtt újabb
tárgyat rajzolnak ki, s új kontextus keletkezik. Bondor Csilla művészete ily
módon egyszerre anyagi és anyagtalan, a realitásból kiinduló lírai
metamorfózis, mely a mélylélektan problémakörének elemeit mutatja fel. A
korábbi „bútorok” személyessége szimbolikusabb tartalmak felé tolódik, s a
„lépcsők”, a „hidak”, a „csónakok”, a „dézsák” az emberi léttel kapcsolatos
kérdésfelvetésekre utalnak, reflektálnak, miközben csendes elmélyülésre
ösztönöznek.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="color: #444444;"><span> </span>Az </span><i style="color: #444444;">Ikrek</i><span style="color: #444444;"> című kiállításon Bondor Csilla az élet kialakulásának
momentumát ragadja meg, a hasonlóság vonzását, kötelékét, miközben
elkerülhetetenül megidézi a kényszerű elszakadást. A replikáció, a genetikai
anyag osztódás előtti megduplázódása egy másolási folyamat, melynek során
egyből kettő lesz – ez az élet kezdete. Bondor </span><i style="color: #444444;">Burok</i><span style="color: #444444;"> című installációjában, a kettéágazó farönk és az azt
körülölelő (lehántolt)fakéreg mint burok együttesében az egy tőről való fakadás
fogalmazódik meg.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="color: #444444;"><span> </span>A görög mítosz szerint, ahogy Platon
</span><i style="color: #444444;">A lakoma </i><span style="color: #444444;">című művében írja, a kétnemű
androgyn (férfinő) ember teljes gömb alakú volt, négy-négy végtaggal s a nyakon
két ellenkező oldalon levő arccal. Az istenek a harmóniájukat és
magabiztosságukat megirigyelve, hogy gyengévé tegyék az embert, bűntetésből kettévágták
őket, az arcot a vágás felé fordították, hogy kettévágottságát szem előtt
tartsa. Az egységes természet kettészakadt, és azóta mind a két felet egymáshoz
húzza a vágy, egyesülésre áhítozva egész életében keresi a másik felét, mely
hozzátartozik. A polaritás, a dualitás jut érvényre az ősi kínai jin-jang
szimbólumban is, ahol a jin a női, a jang a férfi princípium, és a teljesség eszméjét
fejezi ki, mely harmóniát, két ellentétes erő egymásraható dinamikájában az egyensúlyi
állapotot jelenti, de akár a jungi anima (a férfi női polaritású lélekképe) és
animus (a nő férfi polaritású lélekképe) polaritás kiegyensúlyozó tendenciáját
is említhetném. Ehhez hasonló elvet mutat az ikonográfiában a jó és rossz küzdelme,
a pszichomachia is. Ebben a két pólus – akár a fény és árnyék – összetartozik,
egymást feltételezi, miközben a másikhoz viszonyítva, a másik tükrében
láthatjuk a lényegét.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="color: #444444;"><span> </span>Az </span><i style="color: #444444;">Ikrek</i><span style="color: #444444;"> hatalmas kétszárnyú ablakai vagy a </span><i style="color: #444444;">Két vályú</i><span style="color: #444444;"> című műve a tematika alapján könnyen kódolható, a páros
mivoltuk mellett a </span><i style="color: #444444;">benső</i><span style="color: #444444;">re irányítják
a figyelmet, ehhez képest Bondor </span><i style="color: #444444;">Tükör</i><span style="color: #444444;">
című munkája új értelmezési horizontot kapcsol a kiállításhoz. A tükörben
látott kép nem valóságos, csak visszatükröződése annak, látszat, mely
felborítja, megkérdőjelezi az irányokat, ily módon mindennek az ellentettjére
is rámutat. Végül újabb tényezőt vet fel Bondor Csilla egy másik páros
alkotása, melyen az évgyűrűket láttató fatörzsszeletekre, -keresztmetszetekre
szemeket rajzolt az alkotó. A szemek páros szervként élesen és az apró
különbségekből egy képet alkotva eredményesen csak összehangoltan tudnak működni,
külön-külön a térlátást elvesztik. Jó tudatosítani, hogy az évgyűrűk rakódnak,
érték és mélység csakis az egymásra szánt időben van.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;">/ Élet és Irodalom, 2015. szeptember
11. /</span></div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5748190646395662103.post-42979938693328558612005-09-02T21:30:00.002+02:002023-06-10T14:37:34.864+02:00Lírai stációk<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="color: #444444;">Krajcsovics
Éva: Az ismerős és az ismeretlen. Budapest Galéria, 2015.VIII.–IX.13.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; tab-stops: 46.5pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<br />
<span style="line-height: 150%;"><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;">László Melinda<o:p></o:p></span></span>
<span style="line-height: 150%;"><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;"><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;"><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;"><span> </span>Krajcsovics
Éva legújabb kiállítása retrospektívnek is tekinthető, hiszen a tárlaton
szereplő munkák ugyan zömmel az utóbbi tíz évben készültek, de akad közöttük
jóval régebbi is, mint például az 1996-os <i>A
festő ablaka</i> című alkotás. A Budapest Galéria egész területén, így a
földszinti és emeleti teremsoron kiállított festmények jól illeszkednek a
befogadótér hangulatához, annak egyszerűségéhez, intim termeihez. A kiállítás
címe <i>Az ismerős és az ismeretlen</i>,
mely találó és beszédes, egyszerű és lényegi, mint a művek maguk. Krajcsovics festészetével
kapcsolatban felmerülhetnek analógiák, ily módon eszünkbe juthat Vojnich
Erzsébet vagy éppen Giorgio Morandi, s megállapíthatjuk, hogy a művészeket a
hasonló lelkület rokonítja. A közös vonzódás egy folyómederbe tereli az
alkotókat, mégis, minden csakis egyedi módján nyilvánulhat meg, és az egyszerű
őszinteség a biztosítéka annak az egyéni hangnak, mely Krajcsovics Éva
monomániás művészetének a sajátja.</span></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;"><o:p></o:p></span></span><span style="color: #444444; line-height: 150%;"><span> </span>Lírai,
lélekkel telített, csendes puritanizmus jellemzi Krajcsovics festői világát. Akvarelljeinek
és olajképeinek motívumai – melyek egyben a képek címei – egyszerűek, a festőt
körülvevő világot írják le (ágy, asztal, szék, ajtó, ablak, fal, ház, ing,
kendő, köpeny, lepel, mező, horizont stb.), s a képteret egymaguk uralják, ily
módon válnak hangsúlyossá és szimbolikus jelentéstartalmak közvetítőjévé. </span><span style="color: #444444; line-height: 150%;">Az <i>Ing</i>-sorozat esetében a színek
jelentése tovább árnyalja az értelmezést, azokat „személyes” karakterjegyekkel
társítva és érzelmi fűtöttséggel felruházva. </span><span style="color: #444444; line-height: 150%;">Színhasználata
egészen visszafogott, leginkább lágy pasztellszíneket alkalmaz, mintegy ködbe
veszejtve és eltávolítva a képeken megjelenő motívumokat. A tónusértékek és a
színárnyalatok finom modulálása határozza meg a Krajcsovicsra jellemző érzékeny
atmoszférikus festészetet, melynek másik jellegzetes vonása a végletekig leegyszerűsített
kompozíció és a képi elemek szinte absztraktig redukált megfogalmazása.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; tab-stops: 45.8pt 91.6pt 137.4pt 183.2pt 229.0pt 274.8pt 320.6pt 366.4pt 412.2pt 458.0pt 503.8pt 549.6pt 595.4pt 641.2pt 687.0pt 732.8pt; text-align: justify;"><div style="text-align: justify;"><span style="color: #444444; line-height: 150%;"><span> </span>Nem
beszélhetünk „horror vacui”-ról (félelem az ürességtől) a művek kapcsán, éppen
hogy a <i>semmi</i>, a <i>valami</i> és az a bizonyos határmezsgye izgatja a művészt. A térélmény
és a „belső szituáció” összekapcsolódik, amire például a <i>„Terem”</i>, a <i>Sarokban</i>, a <i>Part</i> vagy a <i>Páros</i> címmel is utal. Krajcsovics sorozatokban gondolkodik,
melyekben lassan, finom elmozdulásokkal járja körül a témáit és az érzéseit,
újabb és újabb variációk által tapogatózva valami lényegi után.</span><span style="color: #444444; line-height: 150%;"> </span><span style="color: #444444; line-height: 150%;">„A
táj, amiben helyünket keressük” – idézte Krusovszky Dénes szavait megnyitóbeszédében
Vojnich Erzsébet. Valahogy úgy. A tér körülveszi a dolgokat, elhatárol és
bekebelez egyszerre, így elkülönülnek, mégis hatást gyakorolnak egymásra. A
test elfoglal valamennyi, valamilyen helyet a külvilágban, űrt tölt be, ám
gyakorta inkább szinte feloldódik a környezetében, s kisugárzása, kapcsolódása
a külvilággal egy lüktető oda-vissza hatást ír le. A rész-egész nőies, lágy,
érzékeny megnyilvánulása fejeződik ki a képeken. Hol kiéleződik, hol elhal, hol
kitágul, hol beszűkül, hol kivilágosodik és kivirul, hol elszürkül és elsötétül,
hol összesimul, hol egymásnak feszül, hol pedig szétválik minden, és ezzel az
életre magára rímel a művész, melyben viszonyrendszereket, az életutat s annak
stációit jeleníti meg. </span><span style="color: #444444; line-height: 150%;">A</span><span style="color: #444444; line-height: 150%;">lkotásaiban érzelmek
felsejlése és emlékképek derengése testesül meg, s a</span><span style="color: #444444; line-height: 150%;"> visszafojtott atmoszférájú időtlen Krajcsovics-képek a múlt fátylával és
az idő elhomályosító rétegeivel valamiként megidézik az elmúlást is.</span></div></div><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; tab-stops: 45.8pt 91.6pt 137.4pt 183.2pt 229.0pt 274.8pt 320.6pt 366.4pt 412.2pt 458.0pt 503.8pt 549.6pt 595.4pt 641.2pt 687.0pt 732.8pt; text-align: justify;"><div style="text-align: justify;"><span style="color: #444444;"><span> </span>Zárásképpen hadd illesszem ide Weöres Sándor </span><i style="color: #444444;">Örök pillanat</i><span style="color: #444444;"> című versének sorait: „Mit málló kőre nem bízol: /
mintázd meg levegőből. / Van néha olyan pillanat / mely kilóg az időből”.</span></div></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;">/
Élet és Irodalom, 2015. augusztus 19. /</span></span></div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5748190646395662103.post-42194113038189613882005-09-02T21:00:00.002+02:002023-06-10T14:39:41.750+02:00Fény által kimetszett valóság<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="color: #444444;">Több
fény! – Fénykörnyezetek. Új Budapest Galéria, 2015. IV. 13 – VIII. 23.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="color: #444444;"><br /></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><div class="MsoNormal" style="line-height: 24px;"><span style="line-height: 24px;"><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;">László Melinda</span></span></div></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<br />
<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;">Több
fény! Nem véletlen, hiszen az UNESCO a 2015-ös évet a Fény Évének választotta,
s kiállításával az Új Budapest Galéria (Bálna) is csatlakozott a nemzetközi
eseményekhez. A hazai művészeti élet egyik hangsúlyos szegmentuma a mediális
művészet, a fényművészet, aminek példának okáért az egri Kepes Központ jelentős
helyszíne. Az új technikai eszközök révén olyan lehetőségek nyíltak, melyek a neon-
és lézerfény alkalmazása, a digitális képalkotás, a projektoros vetítések vagy a
videoinstallációk által egy újfajta nyelvezetet teremtettek. Az új-mediális
törekvések újdonsága a befogadóval – akit sok esetben bevonni igyekszik – való
kapcsolatteremtés és a modern technikai társadalom felhasználóinak
„nyelvezetéhez” való kapcsolódás. Azt azonban le kell szögeznünk, hogy bár a
kifejezési forma, az üzenet közvetítésének módja változik, az alapprobléma, a
megfogalmazott kérdések nem.<o:p></o:p></span></span><br />
<span style="line-height: 150%;"><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;">A
<i>Több fény! – Fénykörnyezet</i> című
kiállítás sokféleképpen közelíti meg, reprezentálja a fény többrétű
jelentéstartalmát, értelmezési tartományát, szimbólumrendszerét. Meghatározó
jelentősége van annak a problémafelvetésnek, miként vélekedünk a világról, a
valóságról. Az éltető energiának, a fénynek hatalmas szerepe van – biológiailag
és filozófiailag egyaránt. Egyes életformák növekedéséhez, mozgásához
nélkülözhetetlen a fény, az emberi létben, a különböző kultúrákban pedig kitüntetett
helyet foglal el. Párhuzamba állítható a tárlat tematikájával, ha felidézzük a
Platón barlang-hasonlatában megfogalmazott vetettárnyék „valóságot”. A látás,
az érzékelés és a megértés folyamatának kérdéskörét feszegetve asszociációs
láncolat lendíti tovább az elmélkedést. Felvetődik a kérdés, milyennek tapasztaljuk,
fogjuk fel a világot? Valamiféle káprázatként, illúzióként? Megismerhető és
befogadható-e egyáltalán a valóság, az igazi tudás? Be kell látnunk, hogy tudományos
vizsgálatokkal körülbástyázva is könnyen megesik, hogy az információhalmozás ellenére
semmivel sem vagyunk közelebb a lényeghez, a „tudáshoz”, s bizonyos értelemben
nem tudunk többet, és nem értjük jobban a világot az ókori művésznél,
filozófusnál vagy tudósnál.<o:p></o:p></span></span><br />
<span style="line-height: 150%;"><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;">A
platóni gondolatok által kézzelfoghatóbbá válik a dolgok színe és fonákja,
valamint a <i>tudás</i> megismerésének
nehézségei. Tulajdonképpen a jelen kiállításon is a valóság és látszat, fény és
sötétség pólusai rajzolódnak ki, s az e kettősség mögött feszülő problematika.
A tárlat boncolgatja a virtualitás, az illúziókeltés, a környezet, az idő
múlásával bekövetkező változás, valamint a profanitás és szakralitás kérdéseit.
S ehhez, hogy a gyökeresen megváltozott világban kifejezze magát, minden
eszközt megragad. A hagyományos nézői attitűdöt tér- és hangélménnyel teljesíti
ki, vagy éppen a néma sötétségbe, ürességbe vezeti a látogatót, ahol magára
marad a művel. A <i>Fénykörnyezet</i>
kiállítási alcím is jelzi, hogy a művészek tágabb érzékelési szituációkba
helyezik a befogadót, hiszen a kiállítótérben installációkkal, kinetikus és
optikai effektusokkal, elektronikusan vezérelt illúzió-terekkel, homlokzatanimációval
és a közterek monumentális fényfestészetével (az utóbbi esetében dokumentációkon
keresztül) találkozunk. A hely- és időspecifikusság; a pillanatnyiság, a
mulandóság a kiállítás és számos mű esetében is felvetődik, hiszen sokszor csak
fotó és egyéb dokumentáció marad hátra.<o:p></o:p></span></span><br />
<span style="line-height: 150%;"><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;"><span style="background: white; line-height: 150%;">A monumentális vonalat képviseli Bordos László
Zsolt – Erdély Dániel<span class="apple-converted-space"> </span>2013-as<i>
Spidron Mapping</i> (mapping: homlokzatra szabott animáció) 3D tárgyra
vetítéssel létrehozott és „kozmikus zene”-i hanghatásokkal ellátott
installációja, mely kitágítja a teret, s beszippantja a látogatót. Ide
sorolható még Csáji Attila 2009-es <i>Mitikus
tér</i> című lézerfényt és projektoros vetítést alkalmazó fénykörnyezete is,
melyben régi ábrák elevenednek meg, valamint Vicsek Viktor homlokzatanimációja
és Szilágyi Lenke – Berkes Dóra monumentális fényfestése.</span><span style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span><br />
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;"><span style="background: white; line-height: 150%;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;"><span style="background: white; line-height: 150%;">Hopp-Halász Károly 1973-as alkotásában a
Duna-part homokjába vájt spirált, melyből egy tűzspirált hozott létre. Méhes
Lóránt <i>Ősfény-ösvény</i> mandalái szintén
a fény spirituális voltát jelenítik meg.</span><span style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="background: white; line-height: 150%;"><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;">A fény kirajzolja, plasztikussá teszi a külső
formát, ezáltal láthatóvá válik a térbeliség, ugyanakkor elborít, elnyel és
elvakít a túl nagy fényáradat, ahogyan Erdély Miklós<span class="apple-converted-space"> </span><i>Önmegvilágítás</i><span class="apple-converted-space"> </span>–<span class="apple-converted-space"> </span><i>a
fény megeszi az embert</i> című 1969-es fotóján láthatjuk.<o:p></o:p></span></span><br />
<span style="background: white; line-height: 150%;"><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;"><span style="line-height: 150%;">A Zawar Kollektíva <i>Misztérium, szimbólum, abszolútom</i>
LED-jeik az ikonokat idézik, miközben kérdő- és idézőjelek jelennek meg az
ember fejében. Az UV-festékkel lefestett DIOR-fétisben szenvedő Madonnák
arcán csorog le az UV-festék, mint valami fénykönnyek, majd továbbhaladva, a
következő leplet félrehajtva a másik szűk és sötét helyiségben egyfajta
apokalipszisszerű végkifejletet megidéző, borzongató, feje tetejére állt
világot találunk.</span><span class="apple-converted-space"><span style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span></span><br />
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;"><span style="line-height: 150%;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="background: white; line-height: 150%;"><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;">Az idő, a tudat és az emlékezet működését szándékozik
modellezni Komoróczy Tamás<span class="apple-converted-space"> </span><i>Írás
egy jövendő őskoponyán</i> című 2014-es, neonnyilakkal és videovetítéssel is
operáló installációjában, melyben az egykori kortárs tárgy ma múzeumi műtárgy.<o:p></o:p></span></span><br />
<span style="background: white; line-height: 150%;"><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;"><span style="background: white; line-height: 150%;">Várnai Gyula<span class="apple-converted-space"> </span>2011-ben
készült <i>Systema Naturae</i> című videoinstallációjában az égbolt egy
szeletét látjuk; a kék égen lassan haladó, változás folyamatában levő,
kialakuló és elhaló felhőket, miközben a
réseken keresztül átszivárgó fény által, egy mögöttes felületen, a már nem
létező felhő sziluettje rajzolódik ki.</span><span style="line-height: 150%;"><o:p></o:p></span></span><br />
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;"><span style="background: white; line-height: 150%;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="background: white; line-height: 150%;"><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;">Kecskés Péter <i>Elgabal, Narkisses</i> című
2009-es videoinstallációja két emberi arcot mutat egyszerre, átfedésben
egymással, s a fókuszálásunktól, választásunktól függ, hogy melyik arc képét
nézzük. Érzékeltetni próbálja, hogy nincs abszolút igazság, egyértelműség, minden
viszonylagos, s mindennek az ellentettjében, a kiegészítőjének a tükrében
mutatkozik meg a milyensége.<o:p></o:p></span></span><br />
<span style="background: white; line-height: 150%;"><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="background: white; line-height: 150%;"><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;">Szétválaszthatatlan egységet képez a külső és
belső tér, a külső és belső fény, ily módon a külső és belső világ egymást
átmosva van jelen.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;">/
Élet és Irodalom, 2015. augusztus 7. /</span></span></div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5748190646395662103.post-86667717236910645292005-09-02T18:00:00.002+02:002023-06-10T14:42:30.249+02:00Arc-Kép<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="color: #444444;">Sváby
Lajos: Arcképek – Önarcképek. Petőfi Irodalmi Múzeum, 2015.VI.10–X.20.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="color: #444444;"><br /></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><div class="MsoNormal" style="line-height: 24px;"><span style="line-height: 24px;"><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;">László Melinda</span></span></div></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<br /><br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;"><span> </span>Tavaly
ősszel a Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay termében és aulájában volt
látható Sváby Lajos gyűjteményes kiállítása, s a mester nyolcvanadik
születésnapja alkalmából az egyetem gondozásában megjelent az <i>Érzések, emlékek, képzetek</i> című esszékötete.
Most a Petőfi Irodalmi Múzeum <i>Arcképek – Önarcképek</i>
című tárlatán a festőművész önarcképeiből, íróportréiból és barátairól
készített arcképeiből rendezett válogatást. Az akril- és olajképekből, valamint
pasztellrajzokból álló kiállítás az 1960-as évektől kezdve egészen az utóbbi
néhány évben készült munkákig a portrék olyan szelekcióját mutatja be, hogy sok
esetben a távoli időpontokra datált művek párbeszédet folytathassanak, lehetővé
téve, hogy egymás mellettiségükben jellegzetességük élőbbé váljon.</span></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="line-height: 150%;"><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;"><o:p></o:p></span></span><span style="color: #444444;"><span> </span>Sváby
festészete az avantgard törekvések talajából táplálkozva egyre intenzívebbé
vált. Az élénk kolorit, a nyers, tiszta színek használata és a dinamikus
felületalakítás lüktetéséből egy igen erős expresszív festészet született, mely
a képszerkesztés és a torzítás fokozásának eszköze által „beszédes” groteszk
világot hozott létre a vásznon.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="color: #444444;"><span> </span>A
portrék esetében nem beszélhetünk mozgalmas, nagyméretű kompozíciókról, más
színtéren és másféleképpen történik „mozgás”. Végső soron a művész érdeklődésének,
vizsgálódásának alapja az ember maga, és a legnehezebben felfejthető – ha ez
egyáltalán lehetséges – és megfogható örök kérdések foglalkoztatják a kezdetektől
fogva.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="color: #444444;"><span> </span>A
pasztellképek visszafogott színvilágú, barnás tónusú, az alapból néhány
erőteljes színfolt és fénynyaláb által kimetszett, csendes, mély izzású lírai lélekportrék,
a lényegtelent elhagyó szűk képtérben vallatóra fogott érzületek, melyek a belső
kisugárzást, mint a személyiség magját kísérlik megragadni, s nem pusztán a
külső pontos másában visszaadni az egyéni karaktert. Az olajjal megfestett
arcképeket nagy, telt és intenzív színfelületek jellemezik, valamint a vastagon
felvitt festékréteg, a spaklival kialakított és a vonalak rajzolata,
összesfutása, besűrűsödése általi építkezés. Az így keletkező faktúra egy vehemens
és spontán alkotói folyamat része, mely a keresés, a megfigyelés, a megismerés módjának
és a pillanatnyiság, a kiismerhetetlenség, a megfoghatatlanság dinamikájának
megmutatkozása. Expresszív villanások ezek; friss és oldott rögzítése
valamiféle belső kisugárzásnak és a másik emberben, a festőben keltett
rezonanciának s e kettő jegyében született vibráló kombinációnak.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="color: #444444;"><span> </span>Sváby
Lajos munkáiban később teret nyer a visszatörlés nyomhagyása általi rajzolat,
míg végül már képalkotó elemként jelenik meg a vászon szabadon hagyott fehérje.
A könnyedebbnek ható festmények összhatásukban világosabbak, ám koloritjuk valamivel
visszafogottabb. Több levegőhöz jutnak a képek, szabadok, tünékenyek, s
vázlatosságuk, befejez(het)etlenségük, lezáratlanságuk a nyitott állapot
megtartásának szándékát tükrözik, ám a pillanatnyiságban ott rejlik a
szétcsúszás, a feldarabolódás momentuma is, ahogyan a töredezettség, az erős
koherencianélküliség és lebegés állapota is felidéződik. Ugyanakkor a
szárazecset technika mozaikszerű tagoltsága által, mellyel egyforma vonások
alakítják ki a hátteret és az alakot egyaránt, minden szinte feloldódik az őt
körülvevő környezetében, ami egyfajta kiáradásként, a belső impulzus térnyeréseként
és oda-vissza hatásként fogható fel. Ily módon a kép(zet)ek emlékek, hangulatok,
pillanatok összecsúszása, átalakulása és szétválása.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;">/
Élet és Irodalom, 2015. június 26. /</span></span></div>
Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5748190646395662103.post-91052630614490592052005-09-01T16:30:00.002+02:002023-06-10T14:45:04.441+02:00A rejtett világ<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="color: #444444;">Mayer Éva: Lélekterek. Molnár Ani
Galéria, 2015. április 17 – június 19.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><span style="color: #444444;"><br /></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;"><div class="MsoNormal" style="line-height: 24px;"><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;">László Melinda<o:p></o:p></span></div><div><span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;"><br /></span></div></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<br /><br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;">Mayer Éva korábbi, igen erősen
szimbolikus művekhez képest a mostaniak gondolatisága – a mögöttes tartalomhoz
igazodva – kissé rejtettebb, rejtőzködőbb. Most nem az emblematikus darabok
együttese rajzol meg egy ívet és ad ki egy egészet, hanem a sorozat minden
egyes darabjának ugyanaz a magja. Mayer témája, amire aktuálisan a figyelmét
koncentrálja a hit, a belső világ és a
városi lét, az elgépiesedés, az érzékenység eltompulása, az elmagányosodás
problémája.<o:p></o:p></span><br />
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;">A nyomatok érzékeny, különleges, néha
egészen áttetsző, oldott felülete egy manuális, szkennelési és előhívási
technikákat kombináló eljárás eredménye. Az általa megfestett üveglapok
beszkennelésével érte el a különleges fényhatásokat. Az így kapott fény-árnyék
hatások és foltszerűség által a művek a realitás és absztrakció határán
mozognak, jobban mondva egyszerre foglalják magukba a kettőt.<o:p></o:p></span><br />
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;">Mayer a nagyváros látképét
rögzíti az alkotásokon, melyeken az esti város fényei: a kivilágított utcák, a
közlekedési jelzőfények, világító reklámok, de leginkább az ablakokból kiszűrődő
fények alkotnak sajátos szövetet és ritmust. Az éj leple alatt egy hatalmas néma
testté tömbösűlő város hatását érezzük a képeken, a határok feloldódnak,
miközben a többemeletes házak sziluettjére lágyan omlik rá az égbolt. A finoman
modulált színek, a képek színharmóniája, valamint a nagyobb, egynemű, nyugodt
felületeknek és az apró villanások besűrűsödésének dinamikája lélekrezdülésként
hatnak.<o:p></o:p></span><br />
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;">A képeken a sötétből kiemelkedő
fények közé Braille-írással el van rejtve a tízparancsolat. Érdekesség, hogy a
festett üveglapok egyik oldalán van a városkép, a másikon a szöveg, ezzel is
kifejezve a kint és bent, a külső és
belső világ kérdését, elkülönülését, amire a kiállítás címével is utal. Néhol
egy-egy áttetsző függöny hatását keltő felület is megjelenik, mellyel a művész jelzi,
hogy mi magunk is egy ablakból tekintünk rá a városra. Részei vagyunk, benne
élünk, ugyanakkor a magunk által kialakított saját terünk is megvan, mely
egyszerre óv és elválaszt. A térbeli határok összemosódnak. A kint és bent
finoman jelezve van ugyan, de inkább az áthatás érvényesül.<o:p></o:p></span><br />
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;">Némelyik nyomaton a kép nagy
részét kitöltve premier planban kézfejek jelennek meg kinyújtva, az ablakra
fektetve a tenyeret, háttérben egy csak alig kivehető, kevéssé hangsúlyos
városképpel. Ebben az esetben nem találunk Braille-írást a képen. A kéz
tapogatózva nyúlik ki, hogy kapcsolatot teremtsen, s olyan hatást kelt, mintha
megálljt parancsolna a külvilágnak,
eltakarná az.<o:p></o:p></span><br />
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444;">A lélek befelé fordul
elmélyülést, erőt, békét és megnyugvást keresve, és ebben a „belső térben”
zajlik a szellemi élet, ugyanakkor a legtöbb képen, ahol megjelenik a
Braille-írás, ott az több rétegben, de egymást áthatva elvegyül a fényforrások
között. Mert ezeknek az értékeknek, ennek a szellemiségnek a mindent átható, hatását
mindenhol kifejtő erejére helyeződik a hangsúly. Még ha óvó emlékeztetőül,
figyelmeztetőül is szánja a művész e sorokat, tapasztalva a veszélyes
folyamatokat, azt sugallja, hogy az igazi érték búvópatakként megmarad, és nem
veszlődik el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<br /></div>
<span face=""arial" , "helvetica" , sans-serif" style="color: #444444; line-height: 150%; text-align: justify;">( Balkon, 2015/5. )</span>Unknownnoreply@blogger.com