Műcsarnok, Budapest,
2018. november 29 – 2019. január 20.
László Melinda
Földi Péter egyéni stilisztikája, morális tartalommal bíró,
szakrális ihletettségű narratívája az ember- és állatábrázolások szimbolikus
taratalmait kozmikus érvényűvé tágított összefüggéseiben ábrázolja. Művészetére
Csontváry, Tóth Menyhért és Vajda Lajos is hatással volt, megérintette Van Gogh
moralizáló, vallásos ihletettségű s egyre inkább a lélek és természet
kisugárzásának, szinte belső energiájának visszaadására törekvő művészete.
Szellemiségük rokonsága azon az egyéni látásmódon alapszik, mely által a
vizuális megfogalmazásban rejlő üzenet s annak jelképrendszere jóval túlmutat a
látványon, miközben messzire kerüli az izmusok felszíni sablonjait, s ha merít
is, direkt módon nem kötődik stílusirányzatokhoz, mert formanyelve a belső
késztetés általi üzenethez
leghívebb kifejezést keresi.
Mitikus, archetipikus szimbólumrendszer bontakozik ki az ősi,
mélyen gyökerező tartalmak által. Motívumai által játékosnak tetsző, lírai,
szürreális világában a madár, lélek, nőiség, az embrió- vagy fiókaszerű élőlények,
a tojás és fészkek motívumkincsének képalkotása térérzületet is kelt, ám az
alapvetően síkszerű képek dekorativitása a Földi-formavilágban gyökerezik,
amely sajátos határmezsgyét képez ábrázolás és emblematikus stilizáció között.
Ábrázoló, ugyanakkor egyszerre elvonatkoztató, és éppen ez a nagyszerű, ahogy a
kútból valami más lesz. Megtanulhatunk nézőpontot váltani, elrugaszkodni,
nyitottá, befogadóvá, kíváncsivá és képlékennyé válni, vagy inkább mindezt
megőrizni, hiszen ez a képesség a gyermekek sajátja. Képzeletük, ezáltal
szabadságuk korlátlan, s ez a „tudás” a legerősebb ösztönös kapocs valamiféle
mélyben gyökerező egyetemes forma- és jelentésrendszerhez. A gyermekrajzok
egyszerű naivitása, ábrázoló, de tömörítő, a dolgok lényegiségét kiemelő belső kohézió,
által megfogalmazódott jelképiség. Különböző tulajdonságok, karakterek
„vándorolnak” átjárhatóságot mutatva az ember-állat, állat-ember
megjelenítésben, és a motívumok köztük húzódó viszonyrendszer a létezés
alapjait, igazságait igyekszik magába tömöríteni. Az ég és föld, fent és lent
sem meghatározott, a mindent körülölelő éterben bomlanak ki a
viszonyrendszerek, többé vagy kevésbbé primer jelenésrétegek. Hasonlóképpen a
formák, színfelületek kapcsolódása a kontúros zártság ellenére is összetettek,
ezáltal a képzelet és értelmezés előtt nyitottak. A meghatározhatatlan,
mefoghatatlan környezet általi lebegés a valóságtól elemelve, más szférában
létezőként jeleníti meg az emblematikusan fókuszba helyezett, szimbolikus erejű
motívumokat és cselekvéseket, ugyanakkor a kitágított jelentés a kozmikus létbe
vetettség révén védtelen kiszolgáltatottságot is sugall. A szín- és formavilág
által létrehozott dekorativitás megragadja a figyelmet. A nagyobb méret
körülveszi, szinte beszippantja világába a nézőt, de a komponálás által a
kisebb képek esetében is jól érezhető a „rész-érzés”.
A szakrális szimbolika jelentős részt képez a művekben. A kör
szimbolikus mivoltának jelentősége ott van az ősi napkultuszokban, a keleti
mandalákban, és megjelenik akár a népművészet motívumkincsében is, a
természetközeli, falusi életből táplálkozó létmetaforákban. Visszatérő eleme
tehát a Földi-képeknek a koncentrikusság, mint valamiféle sűrűsödés, kezdet,
születés, egyfajta embrió (a mag, mint életcsíra hasonlóképpen), melynek burka
óv és elválaszt egyszerre, áttetszősége révén „nyitott”, és elkülönültségében
is beleolvad a környezetébe azzal sajátos egészt, egyet alkotva. A tojás
hasonló gondolatiságot idéz, ám annak zártsága, törékeny héja kissé más
megvilágításba helyezi az értelmezést. A jószágokat egy helyre
összetömörítő karám ennek – a maga óvó és elkülönítő mivoltával – egy
jelentésmódosulással bíró változata. A jelen esetben fonott karám Krisztust
idéző szimbólummá válik, ahogy a hatalmas, az egész felső testet elfedő
kenyeret idéző kör, annak kereszt alakú bemetszése, mintegy a saját testen sebet
ejtő momentum ugyancsak a krisztusi szeretetre, gondoskodásra, önfeláldozásra
tett utalás. A kör a felülről nézett kút motívumában is visszaköszön, és a
mélyből fakadó, tiszta, életet jelentő víz szintén szakrális jelentéshez
kapcsolható.
A létezés, teremtés misztikuma hatja át Földi Péter képeit, s az
állat- és növényvilág „nyelvén” válik emblematikussá a születés, növekedés és
kifejlődés, így válnak a paraszti világ mindennapos cselekedetei szimbolikussá,
szinte szakrális tetté. A szántás-vetés momentuma, a mag, a sarjadás, ahogy a
hal és a hajó, a tojás vagy a fészek motívuma is jelentős többlet tartalommal
bír, amit számos részlet árnyal visszásságokra, lehetséges szerepcserére,
nézőpontváltásra tett utalásokkal. Felfigyelhetünk például a madárra, amelynek
csőre fogazott, mintha csak tépőfogai között tartaná az inkább kígyónak tetsző
kukacot. Egy másik képent egyszerre láthatunk mezőgazdasági munkaként
azonosítható jelenetnek, boronálásnak és valamiféle fenyegetőbb történésnek,
hiszen az üres térben lebegő, szárnyaló igahúzó és a belekapaszokdó ember
kettősét a nézőpontváltások (az ősi ábrázolásokon, a gyermekek rajzában és a
naiv művészetben is megfigyelhető ún. legjellemzőbb felület elve szerinti
megjelenítés) miatti kibillenés következtében, mintha egy sziszifuszi
csapdahelyzetben lennének, rájuk van kötözve, ezáltal folytonosan utánuk halad
az éles hegyével feléjük meredő, föléjük magasodó szerkezet. Ennél sokkal
konkrétabban jelenik meg egyik festményén maga a csapda, ahol a kismadár a
fogak közé szorult, miközben a sebet ejtő, végzetet magában hordozó szerkezet
alakjában, megformálásában a tojásforma is felidéződik. A kiszivárgó vér
összemosódik a szorosan mellette levő két másik madárral, mintha csak a
testüket rajzolná ki. Az ösztönösen társat kereső páros lét, a saját vérünk
megtestesülése azutódban, valamint az önfeláldozás és az áldozati szerep
elgondolkodtató elegye jelenik meg a madár közismerten lélekszimbólumként
számon tartott ábrázolásában.
Földi ugyanakkor megfesti az emberpárt az élet, az újjászületés
jegyében összesimulva, amely a természet lágy, nyugalmat árasztó zöldjével van
borítva. Az alig kivehető, jelzésszerű ágykeretben a ház falait is láthatjuk,
mely az otthon kereteit képezi, s ebben a megszelidített állat karámjára is asszociálhatunk.
Bensőséges együttlétük a befogadás, megfoganás és születés
csodája, az – ártatlanság elvesztésével nyert – élet ciklikussága általi
folytonosság. Különösen megkapó ezen gondolatfolyam esetében a nő és a kismadár
összekapcsolása.
A lírai, légies és karcsú szobrok ugyanezt a gondolatiságot,
szemléletet és formavilágot hordozzák. Földi szándéka szerint a művek egymás
mellett, összeállva egy nagy egésszé, egymást kiegészítve rajzolják ki a „nagy
történetet”. Csendesen, esendően, szeretettel és jobbító szándékkal. Az
emberiség „kikupálódásának” folyamatában a túlzott racionalizmus, a
pragmatikus, haszonelvű technika bűvöletében élő szemlélet rombolja az ember
pszichéjének fogékonyságát a spiritualitás iránt, a gyökerek iránt, ha
belegondolunk, hiszen ez minden jelentős kultúra lényeges táptalaja, alapja
volt. Világkép és egyben morális tartalom fűződött hozzá. Válságát a fásult
kiábrándultság jelzi, ami a hite vesztettség kaotikus bizonytalanságát szüli.
Sem a hiszékeny babona, sem a hideg ráció szélsőséges egyeduralma nem vezet
jóra, és sem egyik, sem másik elvetése nem vall bölcsességre. A gyökerek
megtagadásával azonban lehetetlen „építkezni”, mert szertefoszlik az alap, s
csak az ingoványos marad. Földi Péter – természetes közegéből fakadó – vonzódása
ehhez a sajátos szimbólumrendszer iránt fogékony szellemiséghez egyfajta belső,
az emberből szükségszerűen rendre feltörő hiány pótlására törekszik, hogy
rámutatva valamiféle lényegre remélhesse fontosságának
felismerését, hogy az üdvös egyensúly megmaradjon. Mert miközben a szemlélő a
festői szándék megértésére tett erőfeszítéseken keresztül a „megfejtésen”, a
képek felfejtésén „dolgozik”, a vizuális és gondolati síkon történő
elmélkedésével – az alkotás önelemző és öngyógyító mivolta melletti másik fontos
tényező – teljesül a véráramba való bekapcsolás által a közönség, a közösség
„érzékenyítése”.
/ Új Művészet Online,
2019.01.17. /
