László Melinda
Lét-terek
Szikora Tamás munkáiról

Valóság és látszat. Szikora Tamás művészetében ötvöződik a tárgy, az anyagi mivoltában létező és az azon megjelenő illúzionisztikusan megfestett, konstruált világ, melyhez néhol kollázs vagy applikáció is társul. Az anyag (fa) önmaga, s egy másik valóság része egyszerre. E jellegzetes képépítő téralkotás és felületkezelés által újabb és újabb struktúrák jönnek létre.
Munkásságának egyik lényeges eleme a fa. Az alkotásokból az anyag, a puritanizmus és a – színekben is rendkívül visszafogott – képszerkesztés által szakrális hangulat sugárzik. Szinte azt mondhatjuk, az ikonok világát idézi. Erre, a triptichon szerű felosztással még erőteljesebben utal. A fény és árnyék, a felületrétegek, a térszerkezet, mint metafora egyaránt érzékeny szimbolikával töltött képi világot mutat, melyben a legszorongatóbb létkérdések kerülnek felszínre. Szikora jellegzetes doboz-motívumában ölt mindez testet, mely körülhatárol, elválaszt, óv és oltalmaz egyszerre, s melyben megfogalmazódik a hiány, az üresség, a fragmentum. A műalkotás igazi témája nem a látvány visszaadására való törekvés, hanem a felület „történés”-e; a lét.
Szikora Tamás legújabb munkáiban, ami korábban festett vonal, árnyék, tér, „üresség” volt, most a valódi anyagból kihasított rés. Átengedi a fényt, a pereme ugyanakkor árnyékot vet a lécek alatt levő sötét alapra; így metszi ki újonnan felépített világát, minden lezártságot kerülve. Egészen másfajta lét ez.

/ Élet és Irodalom, 2011. november 4. /