László Melinda
A nyomhagyás rítusa
Farkas Rita munkáiról

Farkas Rita grafikusművész munkáit áttekintve megállapíthatjuk, szüntelenül megújuló sokrétűségről tesz tanúbizonyságot. Az egészen kis méretű „haikutól” a több méteres papírtekercsig, a tusrajztól a színes munkáig, a kollázsig több területen otthonosan mozog.
A figurák gazdag és árnyalt érzelemvilág kivetülései, s tájai és egészen az absztraktig elmenő munkái ugyanezen belső tartalmak sűrítményei. A vonal, a nyomhagyás pszichikai kifejezőereje fontos szerepet játszik Farkas Rita munkáiban. A spontán képépítkezés alapja a belső rezdülések lenyomata, a biztos kéz indulat általi formakeresése; az ecsetgesztus, mint jel. Ennek tömörsége, egyszerűsége Henri Michaux örökségét juttatja eszünkbe. A lendületes, lüktető, élettel teli vonalak, a finom részletek és nagyvonalú foltok elegye, összhangja jellemzi a munkákat, ahol a fény-árnyék kontraszt adja a képek dinamikáját, de az izgalmas felületek szövevényességének mindig van ellenpontja, mint a zenében a szünet, a csend.
A gesztusfestészet mellett a street art, a képregény, és a karikatúra is nagy hatással van Farkas Ritára. E tömör, szépelgés nélküli, őszinteségében leleplező, friss vizuális világ és az árnyalt megfogalmazás egyfajta elegye bontakozik ki az újabb munkáiban, s jól látható, hogy a játékosság, a humorral vegyített irónia szintén igen fontos számára. Mindez társadalom- és önkritika egyben.

/ Élet és Irodalom, 2011. október 7. /