Kaliczka Patrícia képeihez
László Melinda
Kaliczka Patrícia idén diplomázott
fiatal festő, akinek a munkáit a sík és a tér, a plasztikusan megfestett és az áttetsző
részek ütköztetéséből építkező dinamikus, egységes színfelületek által
komponált, redukált, dekoratív felületek iránti vonzódás jellemzi. Prekoncepció
nélkül dolgozik, melybe a véletlen, a „rontott” épp úgy helyet kap, s annak
beépülése, átlényegülése katalizátorként lendíti tovább. Az átfestések,
rétegződések az elégedetlenség hajszolta „belső kép” formakeresései, mellyel a
káoszból kiemelni, „megfogni” igyekszik a számára fontos dolgokat. Az izgalmas
képszerkesztés és felületalakítás frissen tartott, oldott festésmóddal vászonra
vitt motívumai eme kibontakozás spontaneitását követik; a konkrét és a felsejlő
váltakozását. A gyakran csak körvonalaiban létező, elhaló vagy éppen kibomló
szövedékek a valóságból, a festőt körülvevő világból indulnak ki, s bár a
művész a környezetre sokszor utal, az időtlen, megfoghatatlan térben megjelenő
képi elemek „talajtalanságba” ágyazottak. Kaliczka Patrícia előszeretettel
jelenít meg állatokat a festményein, melyek által jellemző tulajdonságokat,
érzelmi állapotokat, különböző léthelyzeteket fejez ki.
A festés aktusa a lehántolt valóság
katarzisában való feloldódás, megismerés, ami nem a külső számbavételét
jelenti, hanem egyfajta belső dinamizmus, szűnni nem akaró késztetés, hogy
mélyebbre hatoljon a lényegi felé, melyben a kudarcok is csak előbbre visznek.
Az építkezés-rombolás eme dinamikája pedig hasonlatos a tapasztalások,
gondolatok, érzelmek leülepedése, a feldolgozás folyamatához. Kaliczka
Patrícia számára a festés folyamata maga az igazán fontos, a létforma, melyben
újra és újra megkísérli átélni a pillanatnyi tisztánlátás katarzisát.
/ Élet és Irodalom, 2013. szeptember
20. /