László Melinda
És kezdődik
Kaliczka Patrícia képeihez

Kaliczka Patrícia idén diplomázott fiatal festő, akinek a munkáit a sík és a tér, a plasztikusan megfestett és az áttetsző részek ütköztetéséből építkező dinamikus, egységes színfelületek által komponált, redukált, dekoratív felületek iránti vonzódás jellemzi. Prekoncepció nélkül dolgozik, melybe a véletlen, a „rontott” épp úgy helyet kap, s annak beépülése, átlényegülése katalizátorként lendíti tovább. Az átfestések, rétegződések az elégedetlenség hajszolta „belső kép” formakeresései, mellyel a káoszból kiemelni, „megfogni” igyekszik a számára fontos dolgokat. Az izgalmas képszerkesztés és felületalakítás frissen tartott, oldott festésmóddal vászonra vitt motívumai eme kibontakozás spontaneitását követik; a konkrét és a felsejlő váltakozását. A gyakran csak körvonalaiban létező, elhaló vagy éppen kibomló szövedékek a valóságból, a festőt körülvevő világból indulnak ki, s bár a művész a környezetre sokszor utal, az időtlen, megfoghatatlan térben megjelenő képi elemek „talajtalanságba” ágyazottak. Kaliczka Patrícia előszeretettel jelenít meg állatokat a festményein, melyek által jellemző tulajdonságokat, érzelmi állapotokat, különböző léthelyzeteket fejez ki.
A festés aktusa a lehántolt valóság katarzisában való feloldódás, megismerés, ami nem a külső számbavételét jelenti, hanem egyfajta belső dinamizmus, szűnni nem akaró késztetés, hogy mélyebbre hatoljon a lényegi felé, melyben a kudarcok is csak előbbre visznek. Az építkezés-rombolás eme dinamikája pedig hasonlatos a tapasztalások, gondolatok, érzelmek leülepedése, a feldolgozás folyamatához. Kaliczka Patrícia számára a festés folyamata maga az igazán fontos, a létforma, melyben újra és újra megkísérli átélni a pillanatnyi tisztánlátás katarzisát.

/ Élet és Irodalom, 2013. szeptember 20. /