László Melinda
Belső hang a csendben
Kovács Kitti: Mozgások az állandóságban. Art9 Galéria, 2015. december 9 – 2016. január 15.

A fiatal festőművész, Kovács Kitti művészetét rendkívül érzékeny, visszafogott színvilágú, atmoszférikus festészet jellemzi. A korábbi művekben egyfajta „belső táj” kivetülése volt tapasztalható, s ezen lírai hangvételű, végletekig redukált, absztraktba hajló meditatív alkotásokat követően a természeti elemek felerősödtek a festő képein, miközben az organikus létforma által lélekkel teli absztrakció jött létre. A mostani kiállításon látható művekben kiteljesedve, megtalálva a keresett utat, ezt a két minőséget kapcsolta össze, egyesítette Kovács Kitti. Költőiséggel telt festményeit lágyság hatja át, s metafizikai töltetű finom és érzékeny festészete valamiféle lét-folyondár. Találóan fogalmazza meg mindezt a művész a kiállítás címében: Mozgások az állandóságban.
Kovács Kitti absztrakciója nem hideg formalizmus. Redukáltsága egyfajta magától értetődő puritanizmus, melyben a lehelletnyi elmozdulások rejtik az üzenetet. Expresszivitása a finoman modulált színkezelésben, a tér- és fényviszonyok általi komponálásban rejlik, s ösztönösségét  jó érzék vezeti.
Belső történések lenyomata minden mű, ahol az alkotó minden egyes vonás, rétegződés, visszatörlés által tesz vallomást a vásznon. Kovács Kitti eme sajátos atmoszférikus festészetében, a vegetáció általi asszociációban a fragmentumok és a „kapcsolódások” sugallta energiákat kell megéreznünk. Minden létező egymás mellett élése organikus egységbe fonódik, szervesül, de ez az egység nem tökéletességet jelent, inkább egy bonyolult szövedék dinamizmusaként írható le, ahogyan a harmónia is valamiféle pillanatnyi, mulandó, törékeny egyensúlyi állapot. A belső érzelmek feltolulása, mint a vízfolyam áramló sodrása, kibillent a nyugvópontból, s felborzolja az állóvíz feszített, rezzenetlen tükrét. E felszín alatt ismeretlen örvények munkálnak. Kiáradás ez, ami hullámot korbácsol s rezgést kelt a térben. Benne s általa elegyedik minden. A kozmikus egyesülés lüktetése belső erők dinamizmusa, különböző minőségek összjátéka, és ebben megfoghatóvá válik a kiáradó és befogadó mozzanat összefonódása. Még ha elsőre furcsának is hangzik, gyakran a mozdulatlanságban feszül a legtöbb energia és sűrűsödik a legerősebb áramlás. Visszafogottságában elfojtott izzás dolgozik, mely újra és újra megmutatkozik abban, ahogyan a festményeken átszűrődik egy-egy felület a másikon, és a festő bepillantást enged a mélyebb „térségekbe”, melyeket az idő és az érzelemek egymásra rakódó rétegeinek vékony hártyája borít. Olykor felsejlik, felszakad és kivillan a legbenső és rejtőző, ily módon feltárulva egy erőteljes gesztusban a vásznon.
Kovács Kitti műveiben a „rétegek” átjárják egymást, s pulzálásuk a szüntelen alakulást idézi meg, a formálódás és a feloldódás kettősségét. Megérezhetjük általuk a pillanatnyiságban rejlő időtlenséget,  mert nem más ez, mint a folytonos változás állandósága. Az energiák oda-visszahatása vég nélüli folyamat, mely a kiegyenlítődésre törekszik, nyugvópontra. Folyton-folyvást csak törekszik, olykor lecsendesedve, megpihenve, majd újabb impulzus által erőt merítve tovább folytatva örökös táncát.

/ Élet és Irodalom, 2016. január 8. /